Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Czieger András: A bukott politikus
74 Mentalitástörténet Cieger András kedést és több párbajt eredményezett. Polónyi már egy 1908-as beadványában kifakad az őt sorozatosan érő rágalmak ellen: „Megtámadott becsületem védelmében megtettem azt, hogy évtizedekre visszanyúló ügyekben, ahol a tanúskodásra hivatottaknak egész serege meghalt, pert indítottam és követeltem a bizonyítást. A vádlott elítéltetett. És most visszatérhetek a kezdet elejére, annak reménye nélkül, hogy valaha az ügynek befejezését megérhessem.”17 Még 1910- ből is arról van tudomásunk, hogy perét újratárgyalják. Polónyi idegeit igencsak megviselte a becsületéért folytatott állandó harc, külföldön próbálta kipihenni a támadásokat: „Lelki nyugalmam helyreállítása céljából - sikertelenül - tett bo- torkálásom - majd azt írtam, bujdosásom - közepette ide érkeztem és megyek vissza a küzdelmeknek és szenvedéseknek hazájához [...] Előttem nehéz idők állanak. Hangulatom szerint a teljes visszavonulást választanám” - írta barátjának Olaszországból 1910-ben.18 Ugyan továbbra is képviselő maradt, de jelentős tisztséget már csak rövid időre 1918-ban vállal (a Közmunkák Tanácsának lesz az elnöke). Ismereteim szerint az őt ért vádakat soha sem sikerült bizonyítani, ám a becsületén ejtett folt mindvégig megmaradt. Végül a harmadik példa talán a legismertebb és az egyik legelső esete egy politikus erkölcsi bukásának. Gróf Lónyay Menyhért miniszterelnök 1872-es bukása és későbbi magatartása, érzései - szerencsénkre - kiterjedt levelezéséből és naplójából jól rekonstruálhatóak. Bukásához az utolsó lökést Csemátony Lajos elhíresült parlamenti felszólalása adta meg. Beszédében az ellenzéki képviselő sajátos logikával, ám igen hatásosan kapcsolta össze a magán- és a közerkölcsöt, illetve a magánvagyon és a közvagyon sorsát: „Én kérdem gróf Lónyay Menyhért kormányelnök urat: nem épített-e házat, nem vett-e uradalmakat akkor, mikor az ország deficitben van... Én egyszerűen azt tartom, hogy ezen országban mindenkinek van joga gyarapodni, vagyonosodni, gazdagodni, de a minisztereknek nincs ehhez joguk, még a legbecsületesebb módon sem akkor, midőn az ország deficitben van, gróf Lónyay Menyhért, hogy ha nem kormányelnök, milliókat milliókra halmozhat.”19 Lónyay erre még azon az ülésen - a kortársak szerint - élesen reagált, ám Csemátony ellen mást nem tett, a Képviselőháztól és a kormánypárttól várta a tiltakozást, ez azonban elmaradt. A házelnök nem figyelmeztette az ellenzéki honatyát, a Deák-pártból többen egyet- értőleg mosolyogtak, a pártértekezleten pedig meglehetősen fagyos volt a légkör. így Lónyay már a történtek másnapján tisztában volt bukásával, csupán a kedvező alkalmat kívánta megvárni: „Nem akarok a tegnapi incidens folytán 17 A Tekintetes budapesti kir. Ügyészséghez.■ ■ [1908.] 2.; Polónyi párbajáról: Szabó D. 1991. 335— 337. 18 Polónyi Géza Kaas Ivorhoz Magyar Országos Levéltár (MOL) P-336. 9. tétel 3. doboz 1910. febr. 21. 19 A Magyar Országgyűlés... Képviselőház - Napló, 2. k. 1872. nov. 18. 30.
