Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Szigeti István: Az aggodalmaskodó politikus: Adalékok a középnemesség mentalitástörténetéhez
62 Mentalitástörténet Szigeti István ben váratlanul elvállalta az ítélőmesterséget.44 45 Ez alapvetően bírói funkció volt, az ország nagybíráinak - nádor, országbíró, személynök - munkatársai voltak, előadói és jegyzői feladatokkal. Nem kifejezetten politikai tisztség volt tehát, de mivel Bécs kinevezésétől függtek a nagybírák, óhatatlanul kormánytól való függést jelentett ez a funkció is. Ghyczy így indokolja döntését: ,ylzon időben előre, de élénken érzettem, hogy az országba forradalom készül, ezt nem tartottam előnyösnek, sőt egyenesen veszélyes fiaskónak tartottam, - annyival inkább nem akartam részt venni, mert a liberális pártnak akkori túlzott demokratikus irányát - s erőszakos fellépését nem helyeseltem, s azért jó lélekkel mondhatom... szívesen menekültem a bírói kör csendesnek és neutrálisnak vélt révpartjába”.45 A semleges, politikamentes állás miatt vállalta el az ítélőmesterséget. Ezzel ifjúkori elhatározását részben megváltoztatta, mert nem maradt meg ellenzéki politikusként, hanem bírói hivatalt fogadott el. Minderre a forradalomtól való félelem, és a radikális törekvések elutasítása vitte rá. Az 1848. március 15-i pesti forradalom győzelme után gyors törvénykezési időszak következett, s Kossuth vezérletével az országgyűlés néhány hét alatt alapvető törvényeket alkotott. Ghyczy nagyon rossz szemmel nézte, hogy ez a komoly munka ilyen vágtatva történik. Hiányolta a meggondoltságot és alaposságot. Példának hozza emlékiratában az úrbériség megszüntetéséről hozott törvényt, amit a kerületi ülésben elfogadtak délután, az országos ülésen késő délután, majd este nyolc órakor a Felső táblán.46 Ghyczyhez tartozott volna a tárgykör, de mivel nem találták, a másik ítélőmestert47 „rántották elő”48 és így fogadták el a törvényt. Méltatlankodva jegyzi meg az eset kapcsán, hogy „így mentek akkor a dolgok!”49 A megalakuló kormányból ketten is - Deák és Kossuth - fel akarták kérni államtitkáruknak. így ír erről: „szívesebben csatlakoztam Deákhoz, mint Kos- suthhoz, kinek eljárásával már akkor is sokban egyet nem értettem. ”50 Az Igazságügyi Minisztérium államtitkári széke szintén megfelelő állás volt Ghyczynek, mert kifejezetten szakmai pozíció volt-ő felügyelte a minisztériumi osztályokat a törvényelőkészítést és a személyi ügyeket leszámítva — és így nem kellett politikával foglalkoznia. Szóhasználata, mellyel a forradalomban résztvevőket és az eseményeket jellemzi mutatja ellenérzéseit. „Utcai zavar”-ról, „anarchia”-ról, és a nép ,politikai ittasságáról” beszél.51 A minisztériumban lelkiismeretesen végezte munkáját, még a bécsi kormány is fenntartotta a szabadságharc leverése 44 A kinevezés 1847. november 4-én kelt. 45 E. 86. 46 Mindez március 18-án történt, és az 1848/IX.törvénycikkről van szó. 47 Hubay József. 48 E. 95. 49 E. 94. 50 E. 101. 51 E. 98., 103.
