Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Szigeti István: Az aggodalmaskodó politikus: Adalékok a középnemesség mentalitástörténetéhez
58 Mentalitástörténet Szigeti István 1831. június 5-én végül újabb levelet küldött apjának.23 Ezt a levelét emlékiratában élete fordulópontjának nevezte.24 Ez a legterjedelmesebb levele apjához - több mint 6 sűrűn teleírt oldal - udvarias, de határozott hangvételű. Már az elején nyíltan megmondja apjának , jóval ezelőtt életem czélját már kijelentettem magamnak... hogy hazámat a vélekedésem szerint leginkább szükséges op- positionak útján kívánom szolgálni, sőt annak megvalóságosítására való vágyásom üdö közben olly erős indulattá nőtt, hogy annak nem tagadom vagyont, tisztességet, életem nyugalmát, famíliám tekintetét, egyszóval mindent kész vagyok feláldozni.” Aztán hozzátette még „mind addig bármi történjen is velem nem fogok megnyugodni, míg gondolatomnak Isten segedelmével életet nem adok.” Részletesen meg is indokolja döntését: úgy véli a „prókátori fortélyosko- dásra” nem alkalmas, nem akar királyi szolgálatot sem vállalni, de tanulással és a körülmények kedvező alakulásával megvalósulhat terve. Biztosítja apját, hogy senkinek sem fog a megyében útjába állni, de azt is hozzáteszi „aki fél, nem akarja hogy össze ütközzünk, menjen ki az útból, egyforma jussunk van.” Kéri apját ne tartsa vissza, hanem engedje hogy felelősen maga döntsön élete felett.25 Ghyczy így értékelte sorsdöntő levelét emlékiratában: „az érzületek, melyeket ezen levelemben nyilvánítottam, elég homályosak voltak ugyan, de teljesen őszinték, és tiszta lélekkel mondhatom, hogy az elhatározásomat hogy személyes tekintet nélkül, legjobb belátásom szerint, őszintén fogom a Hazát szolgálni, érdekeit védeni, egész éltem folyama alatt szakadatlanul követtem.”26 27 Ezt a levelet joggal nevezi élete fordulópontjának több okból is. Először azért, mert benne egyértelműen kijelentette apjának, hogy ellenzéki politikus akar lenni, ez a célja, és ehhez megyei tisztséget akar vállalni. Ez világos beszéd volt, nem érthette félre senki, mint korábbi, óvatosabb hangvételű leveleit. A célt tehát meghatározta. Másodszor azért is határkő volt ez a levél, mert ekkor állt ki először határozottan és ellentmondást nem tűrően apja és a család akarata ellen. Ez volt az első igazán komoly önálló elhatározása. Ezzel a levéllel tette meg az első lépést, hogy elszakadjon apjától és egyben annak gondolkodásmódjától is. Azt, hogy nem csak frázis volt Ghyczy azon kijelentése, hogy egész életében önzetlenül szolgálta a hazát, alátámasztja az, amit eszményeiről ír: „a classicus írók munkájában foglalt nagy eszmék: a szabadság, önzetlen hazaszeretet, a köz érdekébe való önfeláldozás magasztos elvei... nagy befolyással voltak saját ifjúkori kiképeztetésemre s gondolkodásom módjára.” Sőt azt is hozzáteszi, hogy nézete szerint az önzés és az anyagiasság „mely ez újabb kornak jelleme... részben a classicai nevelés elhanyagolásának tulajdonítható.”21 A hazafias, pozitív 23 Ghyczy Kálmán levele Ghyczy Ferenchez 1831. jún. 5. Ak. Ms 4852/320. 24 E. 18. 25 A bekezdésben található összes idézet az 1831. jún. 5-i levélből származik. 26 E. 19-20. 27 A fenti két idézet megtalálható: E. 22-23.
