Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Szigeti István: Az aggodalmaskodó politikus: Adalékok a középnemesség mentalitástörténetéhez
56 Mentalitástörténet Szigeti István gondolkodásmódja is. Ghyczy Ferenc minden erejével a régi nemesi jogokat védelmezte, és ennek megtestesítőjét a megyei autonómiát.12 Mint követ az 1825-27-es országgyűlésen nagy aggodalommal figyelte az események alakulását, és félve gondolt a szerinte „káros” változások várható következményeire. Azt latolgatták idősebb, hasonló elveket valló követtársaival, hogyha a latin nyelv helyébe a magyar lép, mindenki megtudhatja, miről beszélnek az országgyűlésen, és a latin eltűnésével nem fogják a régi törvényeket ismerni, elfelejtik az ősi jogokat, és ez felforgatja a megyei berendezkedést és az ország romlását idézi elő.13 Féltették a régi hagyományos berendezkedést és kiváltságaikat egyaránt. Ez a felfogás vette körül az ifjú Ghyczy Kálmánt és ez volt a kiinduló pontja nézeteinek. Az 1825-27-es országgyűlés azonban alapjaiban változatta meg a 17 éves - akkor követi írnok - Ghyczy Kálmán látásmódját és viszonyát a politikához. Erről így ír emlékirataiban: „...új világ tárult fel előttem, ott az országos és kerületi ülésekben kezdettem megérteni Hazánk történetét, megismerni törvényeit és jogait, s a nyomorult helyzetet melybe sodortatott, - láttam a harcot a múlt század nemzedéke s az újabb generáció az elavult aristocratiai eszmék és serdülni kezdő demokratiai aspiratiók között, láttam a szereplők között az önérdeket hajhászó és sok tudatlan embert s azon kevés számú egyént, kikről meggyőződésem, hogy személyes érdekeikre való tekintet nélkül, tévesen vagy nem tévesen, de tiszta meggyőződésük szerint a Haza érdekében nyilatkoznak, s akkor már elhatároztam magamban, hogy ezeknek, mint akikre a Hazának legnagyobb szüksége van, sorába lépek.,,u Három fontos dolgot említ itt Ghyczy. Az első, hogy ezen országgyűlés ideje alatt látta meg Magyarország „nyomorult helyzetét”, ami egyrészt jelentett politikai elnyomást - erre utal az ország törvényeinek 12 Egy fennmaradt anekdota híven tükrözi Ghyczy Ferenc erélyességét, és azt, hogy a vele szemben elkövetett sértést alispánként, a megye első választott képviselőjeként, a megyével szemben elkövetett sértésnek vette, és így is vett elégtételt érte. „Egy udvari szállító a szőnyi fogadóhoz ért és császárvárosi szép fogatát az éppen eleredt záporesőtől megóvja a téli kocsifészerből az akkor éppen Szőnyön idéző alispán kocsiját húzatta ki embereivel az esőre, és amikor az alispán kérdőre vonta, annak fennhéjázva, sértőn válaszolt. Erre az alispán őt hajdújával lehuzatta és büntetésül tizenkettőt csapatott rá. A szállító parancsára Bécsből »ad verbum regium audiendum« legmagasabb parancs jött, hogy Ghyczy Ferenc Ferenc császár előtt a Burgban jelenjen meg. »Hogy merészelt ön az én emberemen ilyen súlyos dolgot elkövetni - mivel képes eljárását menteni?« Ghyczy alispán előadta az előzményeket és nyugodtan így felelt: »Felséges királyom, megcselekedtem, de kénytelen vagyok mondani, hogy valamiképpen a felséges császár és király nagy birodalmában maga felséges uram parancsol, azonképpen a vármegyében ősi szokása szerint annak viczeispánja parancsol.« Megtetszett a királynak az őszinte felelet, elővéve bumótszelencéjét az udvari tanácsoshoz fordult, aki tolmács is volt. »Na, Er sagt war... Ja, ja. Er hat wahlscheinlich Recht!« Majd az alispánhoz fordult nyájasabban és így fejezte be az audienciát: »Aber, nicht war, lieber Vicegeschpan, Sie werden das nicht mehr repetieren?«” Borovszky S. é.n. 530., 535. 13 E. 20.
