Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Tóth Árpád: A kapcsolatháló és funkciói
50 Mentalitástörténet Tóth Árpád hogy helyette otthon térképet rajzoljon, tehát munkáját végezze. Ennél is meglepőbb, hogy a naplóban egyetlen utalás sincs arra, hogy apja falujának lelkésze; ehelyett úgy jelenik meg a szövegben, mint akinek Pápay segít otthon a kertben a gyümölcsoltásban. (Megjegyzendő, hogy az apa, Pápay Benjámin a megye jeles gyümölcsnemesítői és szakírói közé tartozott, akit ezért a Magyar Gazdasági Egyesület is kitüntetett.) Pápay Károly szekularizált tudatvilága mellett szólhat az az érv is, hogy nem őt, tehát az első fiút küldték szülei lelkészpályára, hanem két évvel fiatalabb öccsét (aki viszont később a Tiszántúlon esperesi rangra is emelkedett), továbbá, hogy barátja és unokafivére, a siklósi járási esküdt (és szintén lelkészfi) Kossá László pár évvel később katolikus nőt vett feleségül. A napló szerzője szorosan kötődik tág értelemben vett rendi közegéhez, a kiváltságos réteg alsó csoportjához, melybe a reformkor liberalizmusa a honorácio- rokat is befogadta. Nem találtam elegendő bizonyítékot, hogy eldöntsem: Pápay Károly nemesi származású volt-e, de az tény, hogy a Kossák rendelkeztek armá- lissal - hasonlóan más tekintélyes baranyai lelkészcsaládokhoz - és hogy Pápay megjelent a baranyai, sőt ottani utazásakor a pesti és pozsonyi megyei közgyűléseken is. Azt sem tudjuk, hogy a „tekintetes” cím milyen jogon - nemesként, uradalmi tisztviselőként vagy egyetemi végzettségűként - járt neki, mindenesetre a sellyei iratok rendre így említik. Valóban: uradalmi állásával ezen a szinten sikeresen beilleszkedett az úri világba: mind fizetése, mind a fizetési lista sorrendje szerinti rangja tekintetében közvetlenül a tiszttartó után (és a számtartó előtt) állt, kártyapartnerei tisztviselők, katonatisztek és papok voltak, és rangját tekintve jó partinak is számíthatott, ha a tiszttartó lányát ajánlotta neki. Az is igaz viszont, hogy ezt a kört Pápay kissé lenézhette: csömört érzett a léha- kártyázós életviteltől, sőt már amikor megkapta a sellyei állást, tehát anélkül, hogy személyes benyomást szerezhetett volna a sellyei uradalmi tisztek életéről, felemás elégedettséggel írt életének e fordulatáról. így fogalmazott: „És mégis, a jelen szerencsém nem tartom nyereségnek reám nézve. Talán nagyszerű jövőm- nek vágtam el ezáltal útját, azonban legalább bárminő csapás esetére biztosítva vagyok.” Kapcsolatrendszerének dimenziói közül végezetül a felette lévőkhöz fűződő viszonyát említem. Valószínű, hogy kötődhetett a Batthyány-családhoz, akik birtokain töltötte életét: apja gyülekezeteinek, Sellyének, utóbb Terehegynek Batthyány Iván, illetve másodfokú unokatestvére Batthyány Kázmér voltak a földesurai. Maga Pápay a siklósi uradalom több falujának felmérésében vett részt, sőt őt keresték meg Siklós mezőváros örökváitságának előkészítésekor is, végül Batthyány Iván fizetett alkalmazottja lett Sellyén. De már korábban is lehetett kapcsolata a családdal, ugyanis a napló egyik bejegyzése szerint korábban huzamosan tartózkodott Kanizsán - talán a kötelező mérnöki gyakorlatot végezte ott amely szintén az egyik Batthyány-uradalom központja volt. De nemcsak a Batthyányakhoz fűzhette patrónusi viszony - talán ezzel magyarázható, hogy
