Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Tóth Árpád: A kapcsolatháló és funkciói
A kapcsolatháló és funkciói 51 Bécsben éppen Somssich Pongrác személynökhöz fordult támogatásért először, akitől mint Baranya főispánjától pártfogást remélhetett és aki talán ismerhette őt mint - igaz tiszteletbeli - vármegyei tisztviselőt. A fentiekből leszűrhető az a tanulság, hogy a kapcsolatrendszer bizonyos dimenziói között nagyarányú az átfedés: a barát jó eséllyel rokon, egykori iskolatárs, szakmabeli és hitsorsos is volt. Látszik azonban az is, hogy e körök közül egyesekben nagyobb aktivitással mozog, másokban viszont kevésbé. A térség lelkésztársadalma gyermekkorától evidencia lehetett számára. Feltűnő azonban az, hogy már apja neve sem bukkan fel az anyakönyvekben azokban a helyzetekben, amelyekben pedig a baranyai papság zömével gyakran találkozni: szomszédos gyülekezeti lelkészek és az egyházmegyei elöljárók gyerekeinek keresztelőjén keresztapaként és lakodalmán tanúként. A naplószöveg szerint Pápay szülei egyszer vettek részt temetésen, egyszer pedig lakodalomban valamelyik környékbeli faluban, ám a vonatkozó anyakönyv nem említi, hogy Pápay Benjámin más jelenlévő lelkészekhez hasonlóan tanú lett volna (a temetések résztvevőiről pedig nincs adat az anyakönyvekben). Még tanulságosabb, hogy Pápay Károly még ezen a két alkalmon sem vett részt, pedig az eltemetett lelkészné egyik öccsének keresztanyja volt. Lehet természetesen, hogy Pápay elsősorban saját nemzedékéhez vonzódott, és ez a magyarázata annak, hogy levelezőtársai között (tehát kapcsolatrendszerének azon rétegében, ahol a kapcsolattartás több fáradságot, tehát nagyobb fokú érzelmi involváltságot igényelt) milyen nagy a volt iskolatársak aránya. Emellett szól az, hogy Imre öccsével is levelezik, aki ráadásul - ha a fogalmazásmód nem vezet félre - személyesen neki, és nem a Pápay családnak írt levelet. Lehetséges azonban egy olyan interpretáció is, mely általában a szerzett kapcsolatok - az örököltekhez viszonyítva - intenzívebb megélését olvassa ki a napló szövegéből. Ezt támaszthatják alá például az olyan esetek, hogy sellyei tartózkodása idején alig tesz említést a tiszteletesről, aki pedig jóindulatú Pápayékhoz (nem kéri el a szokásos díjat Imre keresztlevelének kiadásához), többet említi viszont (nagybátyja mellett) Soltra barátját és - természetesen - az ottani uradalom tisztviselőit. Végül az is megállapítható, hogy a napló mint forrástípus betekintést nyújt Pápay életének azon részébe, amelyet nem a fölé- és alárendeltségek határoznak meg, hanem a mellérendeltség. Ennek megfelelően látjuk, hogy hivatalos kapcsolatain kívül - melyek az alkalmazás és a pártfogókeresés rendszeréhez kapcsolódnak, kezdve az éppen aktuális munkaadónál tett tisztelgő látogatásokkal egészen a pozsonyi és bécsi hivatali előszobái várakozásokig - viszonylag kitér-
