Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Tóth Árpád: A kapcsolatháló és funkciói
A kapcsolatháló és funkciói 47 4. Félelem a betegségektől és a haláltól. Foglalkoztatja a környezetében lévők (öccse, uradalmi tiszttársa) romló egészsége és azok halálakor rendre saját közelgő végzetére asszociál. 5. Egyfajta sérelmi nacionalizmus. Pozsonyban például megbántva veszi tudomásul, hogy „a magyar saját hazájában annyira idegen”, Bécsben pedig azt érzékeli, hogy lenézik a magyarokat. A „nagypolitika” egyébként - a napló tanúsága szerint - nem érdekli; csak egyszer, Krakkó osztrák megszállása után tesz erről rövid, „tiltakozást” kifejező megjegyzést. 6. Néhány esetben közeli rokonai iránti pozitív érzelmeit nyilvánítja ki: öccse haldoklásának időszakán kívül például akkor, amikor elköltözik otthonról, vagy amikor szülei - betegsége idején - egyszer váratlanul meglátogatják. A felsorolt típusok közül talán csak az utolsó köthető logikailag kapcsolat- rendszeréhez. Fontos módszertanilag azonban, hogy közvetetten olyan naplóbejegyzésekből is le lehet vonni következtetéseket a kapcsolatrendszerének funkcióiról, amelyek nem tartalmaznak ilyen minősítést. A kapcsolattartási „rítusok” említéseinek elemzésével, illetve annak vizsgálatával, hogy ezekben mekkora intenzitással és involváltsággal vesz részt, megállapításokat tehetünk társadalmi kötődéseiről. Pápay Károly kapcsolattartásának a három fő eszköze a levelezés, az eljárás a - tág értelemben vett - „sokadalomba” és a személyes látogatás. Közülük a legsűrűbben előforduló a levelezés, noha természetesen nem tudhatjuk biztosan, hogy minden kapott vagy elküldött levélről tett említést naplójában. Az idő előrehaladtával mind gyakoribbá váló hivatalos levelezés nélkül is 20-25 levélre utal a szöveg. Jellemző, hogy a levelekre olykor néhány napon belül válaszol és az olyan jelentős alkalomkor, mint amikor megtudja, hogy elnyerte az uradalmi állást, számos ismerősének azonnal levelet ír. A kapcsolattartás másik korabeli módja a vásárba és gyűlésekbe járás volt. Pápay eljár a Terehegytől két falunyira lévő siklósi vásárba (a mezővárosban több rokona is él, köztük az esperes-lelkész, akinél ebédel), Pécsett részt vesz a volt megyei alispán ingóságainak közárverésén. Szinte minden alkalommal ott van a megyei közgyűlésen, és az ezekkel egyidőben tartott egyéb rendezvényeken (gazdasági, vasúti gyűlések, bál, színház). Esetenként ilyenkor be is jegyzi a naplóba, hogy kikkel találkozott. Ide sorolhatók azok az alkalmak is, amikor a szomszédos falvak lelkészei gyűlnek össze, hogy névnapot ünnepeljenek, egymás gyermekei mellett keresztapaságot vállaljanak, stb. A harmadik jellegzetes kapcsolattartási típus a személyes látogatás. Pápayékhoz ritkán érkezik vendég: a téli szezonban Pécsről vadászni jönnek ismerősök (rájuk panaszkodik is, hogy „alkalmatlanságot” okoznak a szüleinek), olykor pedig az egyházmegye tekintélyesebb lelkészei látogatják őket. Kétszer érkezik személyesen Pápay Károlyhoz vendég - gyermekkori barátok -, egyikük a pécsi megyegyűlés előtt egy nappal, nyilván ahhoz időzítve. Amikor ő utazik
