Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Tóth Árpád: A kapcsolatháló és funkciói
A kapcsolatháló és funkciói 45 baráti) kapcsolatok inkább - ha egyáltalán ezek határozottan elválnak egymástól. A kapcsolatrendszer „használatának” módja és funkciói pedig a társadalomról vallott felfogást jelzik. E kérdések megválaszolása előtt szükséges röviden ismertetni a napló főbb jellemzőit, tartalmát. * * A napló - pontosabban naplótöredék - szerzője Pápay Károly, aki a napló írásának időszakában, tehát 1845 decembere és 1847 májusa között Baranya megyében élt. Az időszak elején szülei házában lakott egy kis faluban, Terehegyen, Siklós közelében. Apja közel két évtizede a nagymúltú református gyülekezet lelkésze (korábban egyébként a felső-baranyai egyházmegye főjegyzője, tehát a harmadik legmagasabb rangú egyházi tisztviselő a környéken), ő pedig a megye tiszteletbeli mérnöke. Ez azt jelenti, hogy 28 évesen állandó fizetés nélkül, alkalmi munkák (a falvak határának szabályozása, legelőfelosztás) után kapott jövedelmekből élt. 1846 tavaszán kerek három hónapos „tanulmányútra” indult azzal a céllal, hogy állást találjon vagy tovább képezze magát akár a vasútépítés, akár a vízszabályozás területén. De talán leginkább abban bízott, hogy az 1846 januárjában Pécsett részvényjegyzéssel megindult helyi vasúti vállalkozás mérnöki állásának elnyeréséhez kellő tudást, tapasztalatot fog szerezni. Az út során előbb néhány napos pesti tartózkodása alatt személyesen kérte Vásárhelyi Pál támogatását, hogy alkalmazza őt a Tisza-szabályozásnál. (Be is adta kérelmét, de Vásárhelyi néhány nap múlva váratlanul meghalt és ezzel Pápay számára megszűnt ez a lehetőség.) Ezután Pozsonyba utazott, ahol a nagy tiszteletnek örvendő Hieronymi vasútmérnöknél, a nagyszombati lóvasút főmérnökénél próbált szerencsét, aki fel is figyelt rá, elvitte a vasútpálya műszaki szempontból legérdekesebb szakaszaihoz, ám végül azt javasolta neki, hogy próbálkozzék inkább Bécsben. Az utazás legnagyobb részét valóban a császárvárosban töltötte Pápay, de hiába próbált a „központi vasút társaságnál” és más vasúti vállalkozásoknál elhelyezkedni, ez nem sikerült neki. Végül két és fél hónapja zömmel azzal telt, hogy eljárt a mozdonygyárba, olykor pedig (magyar ismerőseivel) az egyetemre, műszaki rajzokat másolt és - nem utolsó sorban - vasútvonalakat próbált ki, vasúti építkezéseket figyelt meg. Amikor hazaért, úgy látszott, ő számított a fő esélyesnek a pécsi-mohácsi vasút mérnöki állására. Ezt jelzi, hogy a Hieronymi által Pécsre küldött, tapasztalt mérnökkel együtt ő végezte a nyáron a lejtmérés munkálatait. De e bizony7 Az életrajzzal kapcsolatos forráskritikai problémákra lásd: Tóth Á. 1999. 209-210.
