Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Tóth Árpád: A kapcsolatháló és funkciói
44 Mentalitástörténet Tóth Árpád E vázlatos áttekintés mindenesetre azt sugallja, hogy a konferencia címének két része közti megfeleltetés egyik irányból sem magától értetődő. De még a személyes források tágabb csoportjába tartozó szövegek is más és más mértékben alkalmasak mentalitástörténeti elemzésre. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb arányban tartalmazzák események leírását, mesélnek el cselekedeteket, nem pedig ezek észlelését és értelmezését, annál közvetettebben lehet csak következtetni világnézetre belőlük. Másfelől viszont éppen az események reflektálatlan rögzítése utalhat a tudat irracionális összetevőire. Ehhez kapcsolódik az a szempont is, hogy a retrospektív és a szinkron források (például memoár és napló) közt jellegzetes különbség, hogy az előbbieket szerzőjük többnyire tudatosan és a befolyásolás szándékával szerkeszti, és (ezért) gyakrabban épülnek racionalizált gondolatokra. Innen nézve a napló akár alkalmasabb forrásnak tűnhet, mivel egyszerre szinkron és introspektiv: szerzője tehát feltehetően nem (vagy kevésbé) igazodik tudatosan elvárásokhoz, a történések lejegyzésekor alkalmazott szelekciós szempont és a megfogalmazás módja valószínűleg jobban közvetíti a tudat mélyebb rétegeit. Innen nézve akár előnyösnek is tekinthetjük, hogy az előadás alapjául szolgáló forrás inkább minősíthető „eseménynaplónak”, mint „gondolati naplónak”. Kérdés ezek után, hogy egy napló alapján rekonstruált kapcsolatrendszer mit árulhat el arról - mint a mentalitás fogalma alá sorolható jelenségről hogy szerzője (és kora) hogyan észleli a társadalmi viszonyokat. Ennek vizsgálatát logikailag két lépésre bonthatjuk. Ezek: 1. a napló mint sajátos forrás mennyire alkalmas egy kapcsolatháló „teljes” feltérképezésére: mennyire adja vissza hitelesen a kapcsolattartás dimenzióit és jelentőségét, funkcióit; 2. milyen szempontokat nyújthat a kapcsolatháló a társadalomkép vizsgálatához. Az előbbiekre majd az elemzés közben próbálok választ adni. Az utóbbi kérdés fontosabb tényezői elvileg a következők: 1. A leírás szintjén: milyen a kapcsolatrendszer szerkezete, melyek a fontosabb dimenziói? Tehát melyek azok a társadalmi szegmensek, amelyekben a naplóíró mozog, mekkora köztük az átfedés? 2. E társadalmi csoportokban mennyire aktív, közülük melyek sajátos összetartozást erősítő rítusaiban vesz részt (ha vannak ilyenek), melyekben kezdeményező? 3. Az egyes társadalmi viszonylatok inkább hierarchikus természetűek (például pártfogás) vagy a résztvevők egyenrangúak? 4. Mi motiválja a naplóíró részvételét e kapcsolatokban: a karrierével összefüggő érdek, anyagi haszon reménye, spirituális cél, társadalmi presztízs, stb.? Összességében a jelzett szempontok megvizsgálásával kiderülhet, hogy a naplóíró mely társadalmi körökben érzi „otthonosan” magát. E sajátos „választás” kitüntetett kategóriái az örökölt (például felekezeti, rendi jogálláshoz kapcsolódó) vagy a saját „teljesítményként” szerzett (például iskolai, foglalkozási,
