Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Tóth Árpád: A kapcsolatháló és funkciói
A kapcsolatháló és funkciói 43 3 . . f országban e gyűjtőnév alatt folynak. Amikor viszont az irányzat jeles szerzőit és műveit sorolja (köztük Le Roy Ladurie Montaillou című könyvét, valamint Macfarlane és Ariés egy-egy munkáját, hogy csak olyan szerzőket említsünk, akiktől magyarul is olvashatunk), Ginzburg klasszikus művét, A sajt és a kukacokat is ide sorolja, noha ennek szerzője kifejezetten distanciálja magát a mentalitástörténettől. Ginzburg számára ugyanis a mentalitástörténet „egy meghatározott világkép mozdulatlan, rejtett, öntudatlan elemeinek szerepét” hangsúlyozza, s ennek alkalmazásával „másodrangúnak nyilvánítaná” Menocchio (története 4 főszereplője) „világképének markánsan racionális összetevőit”. Wolf Lepenies viszont esszéisztikus nagyvonalúsággal úgy fogalmaz, hogy „aki a mentalitás terminusát túl puhának tartja, helyette történeti antropológiáról beszél”. Hosz- szan lehetne sorolni a definíciós kísérletek további példáit. Számunkra ennél lényegesebb az a kérdés, hogy van-e egyáltalán ma még specifikus ismertetőjele a mentalitástörténetnek. Ha van, akkor az valószínűleg egyfajta „történeti tömeglélektanhoz” áll közel, mely a mindennapok rutinizált megnyilvánulásain (közhelyeken, toposzokon) keresztül a kollektív tudattalan működését kutatja. Világképeket, értékrend- szereket próbál rekonstruálni. Ebben az értelemben előadásom közelebbi témája: egy személy kapcsolathálója - természetesen a másirányú következtetési lehetőségek mellett - közvetetten implikálhat társadalomképet, vallhat a társadalom működésének mechanizmusairól. Felvetődik a kérdés, hogy milyen források segítségével lehet vizsgálni a mentalitástörténeti problémákat. Le Goff rövid programadó tanulmányában háromféle választ is ad e kérdésre. a/ Mindenféle forrás tükröz mentalitást, még az összeírások és a rendeletek is, az osztályozás szempontjain vagy a hatalom felfogásán keresztül. b/ Vannak a mentalitás történetének „kiváltságos kútfői” is, melyeket ugyan nem határoz meg pontosabban, de ezek közé sorolja azokat, melyekben a marginális egyének jutnak szóhoz. (Talán e felfogás tág értelmezése ihlette e konferencia alcímét, amikor a „személyes forrásokat” általában jelölte meg.) cl Le Goff szerint „kialakulásukat és terjedésüket csak az alkotók és a népszerűsítők közege, illetőleg a közvetítő csoportok környezete világíthatja meg”, ezért „a tömegkommunikációs eszközök a mentalitás kiváltságos hordozói és alakítói” - és e konferencián is elhangzik olyan előadás, mely ilyen forrás elem, . . , « zesere épít. 3 Gaunt, D. 1985. 5. 4 Gaunt, D. 1985. 6.; Ginzburg, C. 1991. 25. 5 Lepenies, W. 1995. 200. (előadásszöveg 1994-ből; kiemelés az eredetiben). További példákat lásd Klaniczay G. 1990. 90. 6 Le Goff, J. 1976. 687-688.
