Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban 39 galmával sem volt képes pótolni e hiányt.”46 Vajon mire gondolhatott „alapos ismeretek” alatt Fiáth? Talán a nyelvismeretre, avagy az ezzel is összefüggő felsőbb kapcsolatokra: „Én voltam az összekötő kapocs [mint alispán] nagy uraink és a közép nemesség között; én vittem emezeket amazokhoz és megfordítva [...] Fluszonnégy nemes család volt, a főrendeken kívül, kiket legalább egyszer egy évben meg kellett látogatnom.”47 A Fiáth család tehát, melyet földbirtok-nagysága alapján középbirtokosoknak tekintettünk, de kapcsolataiban és ettől elválaszthatatlanul mentalitásában és műveltségében is több a táblabíró osztálynál. Erre az eset világít rá, amikor Ferenc nővére, Louise igen megtetszik Zsigának, patvarista társának. Ferenc - nem teljesen önzetlenül, hiszen neki meg Zsiga húga tetszett erősen - puhatolózik apjánál Zsiga házassági esélyeit illetően. Az apa vonakodik, először a felekezeti különbségre hivatkozik - Zsiga ugyanis protestáns. Bár elgondolkodtató az első érve is, miszerint csak az azonos felekezetűek hite biztosíthatja azt a lelki harmóniát, ami a gyerekek korai neveléséhez szükséges, számunkra a második érv az igazán figyelemre méltó: „hiszed-e - teszi fel a kérdést fiának hogy Louiset, a gyengéden vezetett, nemes nevelést, finom ízlést nyert művelt nővéredet, a la durée boldogíthassa, Zsiga? ki igaz, hogy szép, jó becsületes fiú, de nevelés, képzettség, tudomány és műveltségben nem részesült.”48 A legszorosabb kapcsolat, a házasság már nem volt lehetséges, és ezt a Ferenc is hamar belátta. De alul is érzékelhetők - igaz másfajta - határok. Például a két zalai kisne- mes kortársaihoz, diáktársaihoz való viszonya között van különbség. Balogh keresi, illetve fenntartja az anyai ágon rokon tekintélyesebb családokkal a kapcsolatot. Kovách emlékei között nem találunk olyan rokonokat vagy diáktársakat, akik a társadalmi emelkedéshez utakat nyithattak volna. Kovách esetében arra gyanakszunk, hogy ebben inkább az apának volt szerepe: bár nemességére büszke volt, nem kereste a nemesi elithez vezető kapcsolatokat, másrészt nehéz természete és nyughatatlan szelleme olyan személyiségjegyek voltak, amelyek a Baloghéhoz hasonló utat eleve járhatatlanná tették fia számára. Ugyanakkor a fiú meglehetősen önállótlannak is látszik, apja vele kapcsolatos elképzeléseit teljes mértékben magáévá tette. Kovách apjának gondolkodása fiának neveléséről meglehetősen célirányosnak és újat keresően racionálisnak, ebben az értelemben modernnek mutatkozik - legalábbis fiának emlékeiben. Ha a két kisnemes helyzetét összevetjük, talán nem lényegtelen közös tényező az, hogy mindkét apa korán lett árva, ami a családi kapcsolatok, pozíciók öröklését nem tehette lehetővé. A különbség kettőjük között Kovách apjának iskolázottságában fedezhető fel: egzisztenciális sikerét, 46 Uo. 169. 47 Uo. 197. 48 Uo. 74.
