Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Pető Andrea: Autonómia és érzelem az illegális magyar kommunista mozgalomban
360 Mentalitástörténet Pető Andrea B.A.-né is tisztában volt azzal, hogy életveszélyben dolgoznak, s főleg, mikor egyre másra jöttek a hírek a letartóztatásokról és kínzásokról. ,A megkínzott elvtársak iránt érzett szolidaritásom és a B.-t fenyegető veszély újra meg újra könnyeket csalt a szemembe. A. nem kérdezte, hogy miért sírok egy napon mégis a következőket mondta nekem: »Kicsikém, tudod, hogy nagyon szeretlek, de ha a sírásoddal vissza akarsz tartani attól, amit nekem csinálnom kell, akkor én elhagylak Téged.« Többé nem sírtam előtteB. A. jól érzékelte, hogy a nő a könnyeket fegyverként akarja használni, ezért napokig nem reagált a hüppögés- re. Az elhagyattatástól való félelem azonban csodákat tett, ami nem azt jelentette, hogy a nő nem félt a továbbiakban, csak azt, hogy megpróbálta elleplezni. Amire számított, az be is következett, 1936. június 6-án 3 órakor rájuk tört a rendőrség. Az egész visszaemlékezésben ez az egyetlen pontos dátum, máshol legjobb esetben az év vagy a hónap szerepel, így együtt, pontosan csak az élete fő traumájának leírásakor. Több okból volt ez traumatikus. Először is a férfi vallott, többet is mint kellett volna, mások helyett magára vállalva olyan cselekedeteket, melyért azt a bizonyos 8 évi súlyos fegyházbüntetést kapta. Az illegális kommunista mozgalom egyik fő összetartó ereje volt a kínzások hatására sem megtörő, az ügyben végig hívő mártír mítosza. B. A.-né rendkívüli részletességgel írja lenne ennek a döntő két hétnek a történéseit, megtudjuk hol állt a kínzó bódé, hol tartották fogva a foglyokat stb. A férfi kínzásáról mindent technikai részletességgel leírt, így akarta a férfi helyét a mártírok között biztosítani. A feleség ezzel próbálta elfedni a lehető leghitelesebben azt a tényt, hogy bizony-bizony a férfi a kínzások hatására megtört. Mi lenne hitelesebb, mint a kommunizmus megtörhetetlen harcosának szájából elhangzott szavak, melyek egyrészt az elviselhetetlen fizikai kínra vonatkoznak, másrészt a mégis csak a hősies magatartására: „ekkor A. hörögve, suttogva annyit mondott, hogy kénytelen volt beismerő vallomást tenni. Ót a román szikuranzán sokszor megkínozták, de az, amit vele a beismerő vallomása előtt itt csináltak, minden eddigi szenvedésnél és ezzel kapcsolatos elképzeléseknél nagyobb, szörnyűbb volt.” Az előbbiekben B. A.-né alaposan leírta, hogy a csendőrség, teljesen racionális módon, hogyan különítette el őket, így elég valószínűtlennek tűnik hogy sor került erre az intim beszélgetésre. A traumát az is jelentette, hogy B. A.-né most először került kapcsolatba a rendőrséggel, most először kínozták őt magát és most először vallott imádott élettársára. A saját megkínzatásáról nem ír olyan részletesen, „Nem beszélek részletesen arról, hogy hogyan kínoztak, hiszen azok, akik a két világháború közötti rendőrség, de különösen a katonai nyomozók kezébe kerültek tudják, hogy hogyan folyt a »kihallgatás« .” Világos, hogy a visszaemlékezését azok olvassák, akik végig élték ezt a megkínzatást, a bennfentesek. Ezek után nem marad más hátra, mint, hogy megindokolja, hogyan vették rá arra, hogy valljon. ,dómagam gyenge fizikumú, már akkor is több súlyos műtéten átesett asszony voltam.” - szól rendkívül személyes hangon, mely szöges ellentétben áll az eddig sugallt, a mozgalomért heroikus áldozatokat hozó robosztus, a nehézsé
