Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Pető Andrea: Autonómia és érzelem az illegális magyar kommunista mozgalomban
Autonómia és érzelem az illegális magyar kommunista mozgalomban 359 A házasság nagyon fontos kötődés volt számára, a hosszú évek óta folyó vívódás az, ami legitimálja számára a hűtlenséget. De ez természetesen nem volt elég: „Egyik találkozónkon J. ünnepélyesen bejelentette, hogy a Párt vezetősége engedélyezte a mi összetartozásunkat. Ez olyan volt, mint egy hivatalos esküvő." A szegény esemyőüzleti kifutó és a jó kispolgári családból származó nő viszonyát, a család nem nézte jó szemmel. J. piros nadrágja - ezen kívül csak egy ünneplő ruhája volt neki - szóbeszéd tárgya lett a családban. Nagyon bántott és sokat sírtam a csúfolódás miatt." De a csúfolódás nem akadályozta meg, hogy K. látogatást tegyen D.-ék konszolidált családjában, „ezekre a látogatásokra tulajdonképpen csak anyám elbeszéléseiből emlékszem." — vallja be a rá annyira jellemző őszinteséggel. Mind a két kapcsolattal együtt járt az állandó életveszély, ahogy D. P. írja: ,Mindketten tudtuk, hogy olyan ügyre tettük fel az életünket, amelyért megkín- zás, börtön, kivégzés jár." Őt kétszer is vallatták szerelméről, de egyik esetben sem említi, hogy erőszakot alkalmaztak volna vele, ami főleg az első kihallgatásnál nagyon valószínűtlen. Először 1944. október 30-a után vallatták, mikor K. J. ugyan a rendőrség kezére került, de nem ismerték fel. D. P. a kihallgatásnál „egyedül az ő képére voltam kénytelen azt mondani, hogy ismerem és nem is hazudtam azzal, hogy már egy éve nem is láttamNem ír a testi erőszakról, amivel a vallomást kicsikarták, de az is lehet, hogy a fegyelmezett kommunista csak az érzelmeit nem tudta ellenőrizni. A második vallatásra 1951-ben kerül sor, mikor K. J-t az elvtársai tartóztatják le. Mz illető - a kihallgató tiszt a Gyorskocsi utcában — az asztal másik oldalán különféle kérdéseket tett fel és egyben ecsetelte K. bűneit. Többek között még különböző nőügyeit is emlegette nyilván tudott a mi régi szerelmünkről és féltékennyé akart tenni. »Hát ezt aztán igazán nem feltételeztem volna róla!« és majdnem elnevettem magam.” Ha valaki, akkor D. P. tudta, hogy K. J.-t a nők nem egyáltalán érdeklik, csak a mozgalom. Ezért is D. P. a mozgalmi normáknak megfelelően viselkedett: „nagyon igyekeztem, hogy valami rosszat találjak J. jellemében, vagy előéletében. Valami jelét fedezzem fel, annak, hogy a „hatóság” véleménye nem megalapozatlan, de csak jót bírtam rá mondani. Nagyon hülyén viselkedhettem, mert a legkisebb kétségem sem volt afelől, hogy a velem szemben ülő valaki őszinte védelmezője a szocializmus ügyének. [...] Magamat éreztem becsapva.” A nő egész világa ösz- szeomlott. Hazatérve a rekamién szunyókáló férjét kezdi el fojtogatni. ,Megöllek,, ha te is áruló leszel!" - Itt kilép a szövegből és így folytatja: „Ugye milyen komikusán hangzik ez az egész most, amikor írom és annyi mindent tudunk, any- nyi minden szétfoszlott abból, amire frázis nélkül, az életünket tettük fel." Nem tudták, nem ismerték a valóságot, ha ismerték volna, nem következik be az, ami bekövetkezett. D. P. visszaemlékezésében a közös álom, a szocializmus összeomlását akarja megmagyarázni. A Párt jó volt, de a „hatalmas fojtogató apparátus" volt az, ami az eszméket tönkre tette. Az eszméket, amiért K. J.-t elvtársai kínozták a börtönben, állítja D. P.
