Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban 35 mes urnák a fia, illendően csak a hazát és a vármegyét szolgálhatta. így tehát engemet Keszthelyre a Georgiconba nem adott, - pedig bizony nem lett volna rossz, a mint a későbbi tapasztalataim tanúsították! [...] Most jött a képnek a másik oldala: Ha elvégzem a lyceumot és a jogakadémiát, mint általában minden magyar úri ember fia szokott cselekedni ez időben, akkor mi lehetek? Kis vagyoni állásunkhoz képest egyébb nem prókátor! De miután jelenleg, minden magyar nemes ember fia jogot végzett, annyi sok volt Zalamegyében ekkor a prókátor, hogy egy mást falták, csak nem. Ez sem tetszett az apámnak. [...] Atyám mint világlátott ember, nem akart velem szűk körben maradni, — ha máshova nem legalább Horvátországba visz engemet Akadémiára, Varasára vagy Zágrábba, a hol ekkori szokás szerint a magyarok a határszéli megyékből sokan szoktak tanulni. Ez az eszme tetszett az atyámnak, ki szeretettel szokott viseltetni a rendkivülibb eszmék iránt, különösen mióta Egerszegre jöttünk, ez nála még fokozódott. Tehát egyelőre Varasd vagy Zágráb volt a jelszó. De végtére is atyám nyugtalan elméjében egy más gondolat villant meg, a mi nem volt rossz, és nagyon is jó lett volna, ha az úgy megtörténhetett volna a jövőben, a mi a közmondás szerint az Isten kezében van. Ebben az időben gr. Széchényi István egy új eszmekört teremtett a Magyar nemzetnek a realisztikus téren, a melynek keretében foglaltattak a gőzhajók, vasutak, hidak, utak, építmények, és a többi, melyeknek előállításához mind idegen nemzetségű szak embereket kellett az országba hozatni, kik azután itt mind nagy vagyonra tettek szert. Miután én rajzolni is tudok, engem a technikára fog adni és legyek építész vagy is a mint akkor mondták architectus. Hogy fog majd kapni gr. Széchényi és a magyar közvélemény azon, ha egy magyar nemes ember fog az országban fellépni, mint architectus. Ez aztán szerencsés ember fog lenni az országban! [...] Pedig ezenkívül még prókátornak se lett volna rossz lennem, mert a későbbi időszak egészen mindent gyökeresen átváltoztatott Magyar országon, és valymi merész számításnak bizonyult az akkori viszonyok után merni egy ember életének és sorsának a számítását a hosszú jövőben, csak 40-50 évre is előre. [...] Egerszegen utánam sok szegényebb sorsú fiuk iparosoknak a gyermekei az ügyvédi pályán szép vagyont és tekintélyt szereztek, mig én a nagy világban, a nélkül hogy biztos célhoz jutottam volna... Az atyám tervének azonban az volt a bökkenője, hogy Polytechnicum Magyarországban nem volt, legközelebb Bécs- ben, ott is pedig a tudományokat német nyelven adták elő? tehát hol tanuljam most meg a német nyelvet úgy, hogy én a bécsi Polytechnicumban tanulhassak? Ez volt tehát most a kérdések, kérdése a mi új fejtörést okozott szegény atyám nyugtalan elméjének.” így kerül a fiú Belovárba, a határőrvidéki „militair mathematisches Institut”-ba, azaz kadétiskolába, „a melynek tanulmányai megfelelnek a mathematika és fizikában a mi 7 és 8 ik osztályunknak, és természetesen a tannyelv a német”.
