Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
36 Mentalitástörténet Sasfi Csaba A másik kisnemes, Balogh Gábort pályaválasztásának hátterét már korábban láthattuk. Választásának családi reakciójáról ezt írja: „Kedves anyámnak nagy szomorúságot okoztam, midőn ügyvédi pályára léptem - gyakornokul, a helyett, hogy még Pápán a theologiát végezve pap lettem volna. Édes atyám nem ellenezte ezen lépésemet, sőt némi megnyugvását lelte abban, hogy neki is lesz egy ügyvéd fia, aki őt és családját az esetleges igazságsértések ellen megvédi.” Ekkor sem történt más, mint addig: az apa ezúttal is a saját szempontjából értelmezte a történteket - az emlékíró szerint legalábbis. A pályaválasztás másik változata Fiáth apja szájából így hangzott: „elmehetsz Bécsbe a cancelláriához, vagy Budára a helytartótanácshoz, tiszteletbeli fogalmazónak: vagy ha inkább kívánod, vezesd az akai gazdaságot”. Lajos öccse is elvégezte a jogot, de katona akart lenni, és kadettnak állt a Walmoden vértesekhez. János bátyját szolgabíróvá választották Fejér megyében és átvette az abai 600 holdas birtokot. Ferenc pedig 1837-ben felesküszik Veszprém megyei tiszteletbeli aljegyzőnek - és az élettörténet ide vágó jelentős későbbi eseményei: 1839-ben 24 évesen Fejér megye másodalispánjává és országgyűlési követévé választják; 1845-ben valóságos tanácsossá nevezik ki a Helytartótanácshoz; 1846-ban császári királyi kamarás lesz ő is, mint apja. A kormányzati tiszt- viselőség komoly beruházást igényelt, mivel tíz évnél tovább is tarthatott a fizetés nélküli tisztségek végigjárása.39 Ehhez jelentős vagyoni háttér kellett „a szegényebbek mérnöki, orvosi vagy ügyvédi pályára, a gazdagabbak megyei, helytartósági, cancelláriai vagy törvényhozási pályára készültek”.40 De volt más kizáró tényező is. Pulszky Ferenc vall erről: „...atyám pedig megyéjében az előkelő földbirtokosok közt élt, melyek függetlenségemet biztosították, mint protestánsnak nem lehetett kilátásom magas kormányhivatalra, kisebbek keresésére nem szorított a szükség. Minden előrelátás szerint tehát az »aurea mediocritas« [arany középszer] várt reám, gazdálkodva jószágomon, mint több tekintetes vármegyék előkelő táblabírája s a protestáns egyház egyik felügyelőjére.”41 Az emlékiratoknak ezek a részletei megvilágítják azt, hogy miként válhatott a jómódú köznemességbe tartozók családjainak, környezetüknek és társadalmi rétegüknek hasznára a retorikai-jogi műveltség. A köznemesi elit több szerepkörben hasznosíthatta ezt a tudást társadalmi pozíciója reprodukciójához, ugyanakkor a hivatali alkalmazásnak, mint „kenyérkereset”-nek is alapjául szolgált az elitbe nem tartozók számára. E képzettség hasznosítása körében és módjában van különbség az elit tagjai és a többi, e végzettséggel rendelkező között.. A négy nemes közül Árvay esete jó példa a rászorultságra. A másik oldalról, a 39 Splény 48 éves korában kap először fizetés: Splény B. 1984. 1. k. 391., továbbá Frankenburg A. 1868. l.k. 91-92. 40 Fiáth J. 1878.69. 41 Pulszky F. 1958. l.k. 43.
