Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Pető Andrea: Autonómia és érzelem az illegális magyar kommunista mozgalomban
358 Mentalitástörténet Pető Andrea D. P.-hez költözzön, mert a rendőri megfigyelés veszélyt jelentett volna neki. Viszont segített a lakrészt otthonossá tenni, villanyt szerelt stb. A lakrész kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy ott illegális találkozókat lehet majd tartani. 1942 májusában D. P.-t a lebukástól a férfi menti meg, idejében figyelmeztetve arra, hogy az elvtársaikat már letartóztatták és ezzel a kényszerű távozással kerül be D. P. a bányász ellenállásba és ezzel a tettével később a munkásmozgalmi ikonosztázba. 1945 után a kapcsolat szaggatott, főleg közös, az apparátusban dolgozó barátokon keresztül értesülnek egymás életéről. A nő mindig fájlalta, hogy a régi elvtársak távol kerültek egymástól, de nem szűnt meg azonban az általa kezdeményezett VI. kerületi veterántalálkozók szervezésével alkalmat teremteni arra, hogy újra találkozzanak és tanácsokat adjon immár az ország vezetéséhez. Mindkét nőnek meg kellett küzdenie a családja rosszallásával a kapcsolat miatt. B. A.-né édesanyja és menyasszonya mentek el hozzá - az 1919 augusztusa után Vésztőn bujkáló B. A.-hoz - és kérve kérték: térjen vissza Újpestre, nősüljön meg, folytassa, mint szakmunkás, eredeti szakmáját és hagyjon fel tevékenységével. Nyugodtan visszatérhet, mondták szerettei, Magyarországon már megszűntek az ellenforradalmárok véres terrorcselekményei s nem kell félnie attól, hogy a Tanácsköztársaság idején végzett munkájáért felelősségre fogják vonni. A. azonban már ekkor olyan hivatásos forradalmár volt, aki egész életét teljes mértékben alárendelte a proletariátus felszabadításáért folytatott küzdelemnek. Bár nagyon szerette menyasszonyát, nem teljesíthette a házasság megkötéséhez felállított követelését Az elbeszélésből világos, hogy a menyasszony szemében ekkor még egy szakmunkás presztízse lényegesen magasabb volt, mint egy hivatásos forradalmáré. A menyasszony és a remélt jövendőbeli anyós belpolitikai helyzetértékelése sem tanúskodott széles látókörről. A nő, azonban interiorizálta a munkásmozgalmi zsargont, a magas célok miatt nem jöhet létre a jövendőbeli férjet leszámítva minden érdekelt által áhított házasság. Itt hosszú szünet van a visszaemlékezésben, a romániai évek, mely majdnem tíz év egyikükről sem tudunk meg semmit, csak azt, hogy B. A.-t a romániai rendőrségen is kínozták. A következő kép már az idill, kis albérleti szobájában a nő varrogat, hogy pénzt keressen, míg a férfi sikeresen kapcsolódik be újra a magyar szak- szervezeti mozgalomba. D. P. szülei nehezen nyugodtak bele, hogy „unokájuk szülei” külön éljenek. „Nagyon nehéz volt az otthoni légkör” - vallja be. Nehéz volt, de vállalta a konfliktust, küzdött vele és az önállóságot választotta, elköltözött, még ha az imádott férfi nem is költözött hozzá, mint azt titkon remélte. Ugyanakkor csak akkor engedte, hogy a szerelem tiltott érzelme elhatalmasodjon rajta, mikor már a házasságának vége volt: „akkor mi már úgy beszéltünk egymással - a volt férjjel hogy elválunk, nem vagyunk egymáshoz illőét S ez már egy évek óta tartó vívódás végső lépcsője volt. Ha nem így lett volna, akkor nem hagyom eluralkodni magamon azt az érzést, amely J.-nek, a férfinek a közelében vonzott .”
