Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)

Test-Lélek - Pető Andrea: Autonómia és érzelem az illegális magyar kommunista mozgalomban

356 Mentalitástörténet Pető Andrea hoztak. Mindketten hasonló terjedelmű írásban ránk hagyták legféltettebb titku­kat, a szeretett férfi emlékét.4 Ebben a két kronologikus történetben nem azt kell keresnünk, hogy mi igaz és mi nem, hanem, azt, hogy a személyes élményt ho­gyan és miképpen mesélik el. A legtöbb személyes eseményről, melyről itt az alábbiakban szó lesz, mint a család szerepe a mozgalomba kerülésben, a szere­lem, érzések, a betegség amúgy sem rendelkezünk „kemény” adatokkal, habár az egyes eseményről számtalan párhuzamos történettel rendelkezhetnénk. E. P. Thomson „megélt élmény” kategóriáját használva az elbeszélő emlékeit és elbe­széléseit az élmények tükrében vizsgálom. Az elbeszéléseket, mint „emberiessé­gi történeteket” (humanitarian narrative) kezeltem Thomas Laqueur szavaival, mely az egyes részleteket valódiként kezeli.5 A visszaemlékező a saját ön­mitológia kialakításának részeként, a történetnek ezt a változatát akarta az utó­korra hagyományozni. A visszaemlékezéseiknek két, egymással összefüggő szintje van. Az ontológikus szint az, melyben a visszaemlékező folyamatosan elmeséli az adott történetet és a mobilizációs, mellyel különböző vonatkoztatási csoportokhoz viszonyítva átalakítja a múlt történéseit a mai viszonyokhoz, stra­tégiai vagy egyéb okok miatt6 B. A.-néről, az 1945 utáni szakszervezeti nőmozgalom egyik ismert figurájá­ról nem áll adat rendelkezésünkre arra nézve, hogy a hivatal szentesítette volna valaha is együttélését B. A.-val. Valószínűleg az 1945/7.070 M. E. számú ren­delet alapján, mely a „nemzeti ellenállási mozgalomban vértanú halált halt sze­mélyek nevének jegyesükre való kivételes átruházásá”-ról rendelkezett, vette fel a B. A.-né nevet.7 Ha lett volna esküvő, azt biztosan megörökítette volna. D. P. pedig mikor K. J.-vel találkozik, éppen válófélben van akkor 5 éves fia apjától, és a románc után máshoz megy férjhez, immár véglegesen. Az első pár tagjai közül egyik sem szerepel a Magyar Munkásmozgalmi Le­xikonban. A kötet előkészületének munkálatai során lázas levelezés folyt az özvegy, az akkor Munkásmozgalmi Intézet valamint a kötetért felelős pártköz­ponti funkcionárius között arról, hogyan lehetne B. A.-ról a Romániai Kommu­nista Párt vezetőségéből „trockizmusa miatt a III. Internacionálé kizárt” formulát kozmetikázottan elhelyezni. Végül a „visszahívta” kifejezésben egyeztek meg, de a kötetbe mégse került bele. B. A. a frontszolgálat után a Tanácsköztársaság­ban aktív szerepet játszik, bujkál, majd romániai kommunisták között vezető szerepre tesz szert. A már említett kizárás után hazatér, a szakszervezeti baloldal egyik vezéregyénisége, a Dolgozók Lapjának szerkesztője az 1936. évi lebuká­sig. Nyolc évi börtönre ítélik, fél évvel a kiszabadulása előtt a 2. magyar hadse­4 D. P. visszaemlékezését lásd: Politikatörténeti Intézet Archívuma 912. f. 2. öe.; B. A-ról uo. 867. f. 2/b-185. 5 Laqueur, Th. 1989. 177-180. 6 Hart, J. 1996.50. 7 Magyarországi rendeletek tára 1945. Bp. 1948. 679.

Next

/
Thumbnails
Contents