Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila
Sánta Pila 331 kén boszorkányszombatra utazó boszorkányokról; a Gonosszal való fajtalankodásról; a Gonosz pokolban tartott és a boszorkányok nevét őrző vastáblájáról beszélt. A bíróság ekkor azonban már „amnéziában szenvedett”. A boszorkányszombatba és ördögszövetségbe vetett hit bírósági folklorizációjaként ezek a vallomások csak egy pubertáskorú lány képzelgései lehettek.60 1741-ben azonban mindez még kemény valóság volt. * * * * A tanulmány elején idézett Kende Tamás-féle modell szintjei a Vörös Ilona ellen folytatott boszorkányperben is kimutathatók. Az első szint, vagyis a passzív tudás szintje, a helyi boszorkányhiedelmekben, rontásdiagnózisokban, azonosító eljárásokban, rontás-elbeszélésekben fogalmazódott meg. Ezeket a bíróság felé a tanú- vallomások, benignum examenek közvetítették. A hiedelmek kézzelfogható magyarázatok voltak az egyént ért szerencsétlenségeknél. Ha valakit betegség ért, az egyik lehetséges magyarázat az volt, hogy boszorkányrontás áldozata lett. Ezek után ezt a diagnózist csak igazolni kellett, az igazolás során pedig kiosztották a boszorkány szerepét egy személyre. Vörös Ilona perében is az egyéni szerencsétlenségeket magyarázták boszorkánysággal. A boszorkányság vádját egy konkrét személyre vetítették. A konkretizálást a konfliktusok felidézése, az emlékezet segítette. A második szint, a tömegpszichózis szintje. A közösséget ért csapások kiváltói lehettek a boszorkányvádaknak. Vörös Hona és még kilenc társának pere előtt, 1739-ben, Tolna megyében a pestis pusztított. A földvári járásba csak a második hullámban jutott el, de a járvány így is sok áldozatot szedett. A járvány tömegpszichikai hatásáról maga az alispán, Perczel József számolt be, amikor 1739. szeptember 15-én jelentette az udvari kancelláriának, hogy Földvár városában senki sem jelentkezik inhumátornak, és hogy egy szegénységben meghalt asszony hat napig hevert temetetlenül a lakásán, irtózatos bűzt terjesztve. Arról is beszámol Perczel, hogy a kajdacsi elöljárók és a pap már júniusban észrevették a bajt, de eltitkolták, sőt éjjel ásták el a halottakat, nehogy elkülönítsék őket. Pakson a november 21-i jelentés szerint lopnak, fosztogatnak, s alighogy meghal valaki (keresztény vagy zsidó) azonnal rabolják a bútorait.61 Ennek a járványnak az emléke Vörös Ilona perébe is belekerült. Vote Zsuzsa vallomásában lányának betegségét, aki valószínűleg pestisben halt meg, Vörös Ilona rontásának tulajdonította. A pestis mellett azonban a közösséget egy másik szerencsétlenség is érte, ami társadalmi eredetű volt. 1741-ben Paks német és magyar lakosai felháborodva a földesúri 60 Szilágyi M. 1987. 504-508. 61 Magyary-KossaGy. 1940. 115.; Dávid Z. 1973. 125.
