Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)

Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila

330 Mentalitástörténet Tóth G. Péter néhány esettől eltekintve, ahol a hivatalos szöveg valóban jelen volt, leginkább a népi hiedelemalakok, mint a segítő-ördögök, a tüzes incubusok, ördögszeretők nö­velték a vádlott bünlajstromát. Ahogy Pócs Éva kimutatta: „a boszorkány dél­kelet-európai alakja... mintegy készen kínálta a térség egy részére a boszorkány­üldözéssel érkező diabolizmus számára a boszorkánytársaságok többé-kevésbé bo- szorkányosított, emberiesült változataival együtt az ördögszövetség eszméjét is, sőt, a sabbath egy másik fontos kellékének, az ördöggel közösülő boszorkánynak is szolgáltatott előképet.”56 Ilyen ördögszeretője volt Vörös Ilonának is: „Minek hiják az ördögödet aki Mátkád volt. / Plútónak. / Tanczoltale véle sokéige. / Tánczoltam, csak hamar szoktak forgo szél formában de mihelyest az Isten nevét emléték azonnal el enyiszék. / Háltale vagyis közösködtéle vele és hányszor. / Mindannyiszor valahányszor köllöt es szép iffju legény képében velem közös- ködöte hasamra feküvén es abbanis gyütt le bélem, mert s.h. Csont fasza nékie ki húzta véle bélemet.”57 Ez az ördög a hivatalos „hideg testű” ördög attribútumait ötvözte a népi, erotikus vágyakat is betöltő, „iffju legény” ördögszerető képzeté­vel. A népi hiedelmek „ördögivé válása” éppen ezekben az 1741-es perekben kö­vethető a leginkább nyomon. Fehér Ilona madocsai bába tortúravallomásában ha­sonló motívumokkal rendelkező, de már lólábú tüzes ördögszerető gondoskodik a vak és öreg férj helyett a házastársi kötelességekről.58 Mindezekkel kapcsolatban a következő kérdések vetődnek fel: 1. Ismerte-e a helyi lakosság a hivatalos demonológia tanait? 2. Ismerte-e a vizsgálóbíró és az esküdtek a helyi lakosság hiedelmeit. 3. Volt-e párbeszéd a nyomozást végző ható­ság és a helyi lakosság között: a népi hiedelmek diabolizálásáról vagy a hivatalos demonológia elnépiesedéséről van-e szó? Amikor Carlo Ginzburg a benandan- tékról szóló könyvében megpróbálta megérteni, hogy valójában mit jelentett a bo­szorkányság a főszereplők, a boszorkányok számára, az inkvizítori vizsgálatok demonológiai műveltségre valló közhelyeibe ütközött. „A bírák kérdései és a vádlottak válaszai nem egymásra feleltek, amit nem lehetett sem a sugalmazó ki­hallgatások, sem a kínvallatások számlájára írni”.59 A Tolna megyei perekben a párbeszéd többé-kevésbé megvalósult, mivel mind a bíróság, mind a helyi lakos­ság boszorkányhite még számos archaikus elemet hordozott. Ebből következik, hogy a boszorkányüldözésnek tulajdonítható diabolizáló hatás a 18. századi Tolna megyében még csak korai stádiumban volt. Ez mind a helyi hiedelmekre, mind az eljárást végző hatóság „kézikönyv ízű” kérdéseire igaz. A bírói eljárás hatása azonban rövid időn belül meghozta az eredményét. Negyven évvel később, 1782- ben, a vádlottként kihallgatott Frekkin Éva már minden kényszer nélkül bakkecs­56 Pócs É. 1992. 77. 57 Schram F. 1970. 486. 58 Uo. 502. 59 Ginzburg, C. 1991. 18. és Ginzburg, C. 1992. 160.

Next

/
Thumbnails
Contents