Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila
330 Mentalitástörténet Tóth G. Péter néhány esettől eltekintve, ahol a hivatalos szöveg valóban jelen volt, leginkább a népi hiedelemalakok, mint a segítő-ördögök, a tüzes incubusok, ördögszeretők növelték a vádlott bünlajstromát. Ahogy Pócs Éva kimutatta: „a boszorkány délkelet-európai alakja... mintegy készen kínálta a térség egy részére a boszorkányüldözéssel érkező diabolizmus számára a boszorkánytársaságok többé-kevésbé bo- szorkányosított, emberiesült változataival együtt az ördögszövetség eszméjét is, sőt, a sabbath egy másik fontos kellékének, az ördöggel közösülő boszorkánynak is szolgáltatott előképet.”56 Ilyen ördögszeretője volt Vörös Ilonának is: „Minek hiják az ördögödet aki Mátkád volt. / Plútónak. / Tanczoltale véle sokéige. / Tánczoltam, csak hamar szoktak forgo szél formában de mihelyest az Isten nevét emléték azonnal el enyiszék. / Háltale vagyis közösködtéle vele és hányszor. / Mindannyiszor valahányszor köllöt es szép iffju legény képében velem közös- ködöte hasamra feküvén es abbanis gyütt le bélem, mert s.h. Csont fasza nékie ki húzta véle bélemet.”57 Ez az ördög a hivatalos „hideg testű” ördög attribútumait ötvözte a népi, erotikus vágyakat is betöltő, „iffju legény” ördögszerető képzetével. A népi hiedelmek „ördögivé válása” éppen ezekben az 1741-es perekben követhető a leginkább nyomon. Fehér Ilona madocsai bába tortúravallomásában hasonló motívumokkal rendelkező, de már lólábú tüzes ördögszerető gondoskodik a vak és öreg férj helyett a házastársi kötelességekről.58 Mindezekkel kapcsolatban a következő kérdések vetődnek fel: 1. Ismerte-e a helyi lakosság a hivatalos demonológia tanait? 2. Ismerte-e a vizsgálóbíró és az esküdtek a helyi lakosság hiedelmeit. 3. Volt-e párbeszéd a nyomozást végző hatóság és a helyi lakosság között: a népi hiedelmek diabolizálásáról vagy a hivatalos demonológia elnépiesedéséről van-e szó? Amikor Carlo Ginzburg a benandan- tékról szóló könyvében megpróbálta megérteni, hogy valójában mit jelentett a boszorkányság a főszereplők, a boszorkányok számára, az inkvizítori vizsgálatok demonológiai műveltségre valló közhelyeibe ütközött. „A bírák kérdései és a vádlottak válaszai nem egymásra feleltek, amit nem lehetett sem a sugalmazó kihallgatások, sem a kínvallatások számlájára írni”.59 A Tolna megyei perekben a párbeszéd többé-kevésbé megvalósult, mivel mind a bíróság, mind a helyi lakosság boszorkányhite még számos archaikus elemet hordozott. Ebből következik, hogy a boszorkányüldözésnek tulajdonítható diabolizáló hatás a 18. századi Tolna megyében még csak korai stádiumban volt. Ez mind a helyi hiedelmekre, mind az eljárást végző hatóság „kézikönyv ízű” kérdéseire igaz. A bírói eljárás hatása azonban rövid időn belül meghozta az eredményét. Negyven évvel később, 1782- ben, a vádlottként kihallgatott Frekkin Éva már minden kényszer nélkül bakkecs56 Pócs É. 1992. 77. 57 Schram F. 1970. 486. 58 Uo. 502. 59 Ginzburg, C. 1991. 18. és Ginzburg, C. 1992. 160.
