Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila
326 Mentalitástörténet Tóth G. Péter lamigazgatási gyakorlatban.) A bíróság a gyanúsított kihallgatása előtt a következő tényezőket vette figyelembe a kérdőpontok megfogalmazásánál: 1. a tettes személyével összefüggő mozzanatok áttekintése, 2. az ügy tényállásával összefüggő tárgyi mozzanatok áttekintése, a bűntett körülményeinek megvizsgálása. Vörös Ilona 1741. március 18-i benevolum examenének kérdéseiből következtethetünk a bíróság ezen kihallgatást-előkészítő tevékenységére. A kérdésekben a bíróság a gyanúsított személyével kapcsolatban a következőkre volt kíváncsi: „Kinek hinak? ... Hány Esztendős vagy?... Micsoda vallásban vagy?... Miért fogatattal megh?... hány embert rontottál, vagy gyógyítottál megh, és mások is kik voltak társaid, nevezet szerint vald megh, és azok most holl laknak... Isméred e Paczalay Istvánét.”42 Ezekkel a kérdésekkel néhány fontos információhoz jutott ugyan a bíróság, de a személyazonosítás módszereinek fejletlensége miatt ezek a kérdések nem tölthették be funkciójukat. A gyanúsított valódi kilétének megállapítására tett kísérlet így bizonyos mértékig formalitás maradt. Ha az összes kérdést összehasonlítjuk a tanúvallomásokban elmondott rontáselbeszélésekkel, kiderül, hogy a Czompó József vezette bíróság szelektálta az ösz- szegyűjtött vallomásokat. Nem szerepeit a kérdésekben Vörös Ilona mostohafiának Páli Jánosnak a vallomása, nem szerepelt Páli János anyósának, Bíró Annának a vallomása, de nem szerepelt Vote Zsuzsa és Parittya Mihály története sem. A bíróság két tanú vallomását preferálta: Mohay Jánosné Takács Erzsébetét és Szla- ninkai Jánosét. Mindkét tanú vallomásában a természetfelettivel való konfliktus kapott nagyobb hangsúlyt. Szlaninkai János postakocsis egy istállóban és a köm- lödi halmon találkozott a rontószándékú Vörös Honával. Mohay Jánosnét pedig Vörös Ilona kutya képében látogatta meg és tette tönkre. A bíróság mintha nem is vette volna észre a csak társadalmi konfliktusba ágyazott szövegeket. Nem kérdezett rá a családi konfliktust sejtető Páli János vagy Bíró Anna rontás-elbeszélésére, nem kérdezett rá a korosztályi konfliktussal magyarázható Vote Zsuzsa vallomására, és nem kérdezett rá a hierarchikus különbségekből fakadó konfliktusra Parittya Mihály tiszttartó esetében. Rákérdezett viszont olyan tényezőkre, amik nem szerepeltek a Vörös Ilona elleni tanúvallomásokban. Ilyen Kolos Gergely rontás-elbeszélése, akinek esetéről csak a bírósági kérdésekből értesülünk. Úgy tűnik, hogy a bíróság egyrészről Vörös Ilona mágikus cselekedeteit próbálta egybegyüjteni, ezért foglalkozott özvegy Mórácziné, a Faragó Jánosné Végh Panna és a Kolos Gergely ügyével; másrészről az olyan eseteket próbálta jobban kivizsgálni, amik Vörös Ilonának a természetfelettivel való kapcsolatait feltételezik, ilyen Szlaninkai János és Mohay Jánosné vallomása. A szentgyörgyi prédikátor cselédjének megrontásáról, vagy a földvári és medinai asszonyokról való faggatózás a Vörös Ilonával együtt fogságban lévő 42 Schram F. 1970. 491^192.
