Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila
Sánta Pila 325 használták. Ez csak megerősíti azt az elképzelést, hogy a boszorkánynak tulajdonított rontások mögött más, archaikusabb hiedelemlények alakjai rejtőznek. Úgy tűnik tehát, Vörös Ilonát számos megoldatlan konfliktusa eleve kijelölte a közösségen belül a boszorkány hagyományos szerepére. Minden elbeszélés, kivétel csak Paritya Mihályé, a kárvallott részéről kudarccal ért véget. Vörös Ilona részéről is egyértelmű volt a kudarc. Valószínűleg a speciális inquisitio is befolyásolta a tanúkat a vádak felsorolásában és négy-tizenkét éves emlékek felidézésében. A konfliktusok megoldatlansága azonban még nem magyarázza meg miért pont most, 1741-ben került bíróság elé Vörös Ilona. A falusi konfliktusmegoldó szisztéma roppant volna meg?38 A tanúvallomások szövegei alapján nem lehet erre egyértelmű választ adni. A tanúk saját balszerencséiket próbálták értelmezni egy, a közösségnek is megfelelő narratív és mitológiai struktúrában. Az így született elbeszélés pedig éppúgy lehet igaz, valós helyzetet bemutató szöveg, mint fikció.39 A tanúk azonban elbeszéléseiket nemcsak a közösséghez szólóan fogalmazták meg. Ha a tanúk által elmondott rontás-elbeszéléseket a bírósági jegyzőkönyv narratívjának szövetében is elhelyezzük, kiderül, hogy az elbeszélések a bíróság által kívánt narratív sémában szólaltak meg. Vagyis ezek éppúgy megfeleltek a bíróságnak - hisz a nyomozati eljárásból fakadóan alapos gonddal jegyezték fel őket és nagy hangsúlyt kaptak a részletek - mint a közösség narratív és szimbolikus struktúráinak is. Mindezt az is alátámasztja, hogy a tanúknak feltett kérdések a „csak rontás” vádjára irányultak.40 * * * Ezzel a megállapításunkkal azonban Vörös Ilona személyiségéhez nem jutottunk közelebb. Inkább személyes kapcsolatrendszerének holdudvarát tudtuk csak felfedni. A tanúk elbeszélései nem Vörös Ilonáról szóltak, hanem a tanúk által megélt élményekről. De folytassuk Vörös Ilona történetét. Talán személyes vallomásai alapján megismerkedhetünk vele, és megtudhatjuk miért is került bíróság elé. A Praxis Criminalis ezzel szemben a kérdőpontos vallatási módszerrel a gyanúsított beismerésén kívül a bűntett ténybeli vallomására és az egyéb bizonyítékokra is kíváncsi volt. A beismerés mellett tehát a bíróság az eset rekonstruálására is vállalkozott.41 A kérdőpontok megfogalmazásában ezért ügyelniük kellett ennek e kettős célnak a megvalósítására. (Érdekes lenne megvizsgálni mikortól és milyen céllal kezdték el a kérdőíveket alkalmazni mind a bírói, mind a közigazgatási-, ál38 KJaniczay G. 1990. 278-280.; Kristóf I. 1991a. 39 Davis, N. Z. 1987.; Klaniczay G. 1990. 278.; Tóth G. P. s.a. 40 Pócs É. 1995.46-50. 41 Katona G. 1977. 164.
