Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila
324 Mentalitástörténet Tóth G. Péter fédeles bé csukot szekrénböl megh ette, egyszer a többi között ezen Fátens jól fi- gyelmezvén eszében vette, a kopónak Szekrinben való menetelit, az holott megh ragadván lábait a, kopónak fárattig verte maga, és az Ura, de a kopó csak nyihogot csodálatossan, s onant gondolván, azt hogy nem volna igazi kopó, s el is akarta a kopónak lábait vagdalni, de Istenben boldogult Napa megh nem engette, mivel csak azt vélte, hogy Uraságoké légyen a kopó, annak utánná földben lévő veremben rakván mint tejit, téjfelit, váját, melyre deszkát tévén két káposztás kövei megh nyomtata, de ottan is a köveket félre hengeritvén tejét el döjtvén, téjfelit, és vaját megh ette azon kopó képiben, az pedigh volt ennek előtti 12 Esztendővel.”34 Vörös Ilona tehát a tanú szerint kutya képében próbálta gazdasági riválisát tönkretenni. A kutya képében megjelenő tejrontó boszorkány egyértelműen egy werwolf-eredetű hiedelemalakra utal, mely a közép-délkelet-európai germán-szláv térségben honos werwolf-hiedelmek szereplője volt. Mohay Jánosné elmondásában ezt a hiedelemalakot egy teljesen boszorkánnyá alakult változatában ismerhetjük meg.35 A szöveg második részében azonban Mohay Jánosné már nem ezt a hiedelemalakot említi: „Az eöreg Mohay Janosnénak unoka Leányát, (a ki-is volt valami 8 Esztendős, mostan pedig Szekszárdon lakik azon Fekete Kata nevű Aszony) kemencze mellet le feküvén estve 10 óra tájban kezdet kiáltani, ezen Szókkal Anyám Aszony jöjön keed, jaj itt van a Sánta Pila arczul csapa, ihon ugyan azon Etczakán a Fátens, más fél Esztendős gyerekinek a jobb lábát, úgy megh vesztette, hogy máig-is Isten Nyomorúltya.”36 Az ehhez hasonló tünetekkel rendelkező betegségét említi Végh Istvánné Bíró Anna is: „mivel pedigh itt boszuját Vörös Ilona a Fátensen ki nem tölthette, azon etczakán az egesz testit úgy eszve kinozták csipdesték, hogy holt szénhez hasonlóvá tették, de ebbül mihellest ki gyógyult a fátens, mindgyárást hasonlót cselekettek vélle, az illetén kínzások pedigh, és testin lévő csipdezések a Fátensen mint egy ött Esztendeigh continuál- tattak, és nem is másra, hanem egyedül csak Vörös Ilonára volt gyanusága.”37 A két szövegrészletben említett betegségek hasonló tüneteket mutatnak. Eltérő viszont a szövegek élménytartalma. Amíg Mohayné a gyerekek felsírásából és betegségéből következtet rontásra, addig Bíró Anna álmából felébredvén a saját testén tapasztalja a rontás nyomait. Valószínűleg valamilyen „emberiesült” betegség- és nyomódémon hiedelmek lehetnek az alapjai ezeknek a természetfeletti konfliktusokban elbeszélt élménytörténeteknek. Feltűnő, hogy a természetfeletti alakban megjelenő és rontó szándékú hiedelemlények említésénél a boszorkányra utaló megnevezés nem fordult elő. A tanúk magát a „boszorkány” megnevezést sem 34 Schram F. 1970. 489. 35 Pócs É. 1992. 40. 36 Schram F. 1970. 489. 37 Uo. 489-490.
