Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila
320 Mentalitástörténet Tóth G. Péter előtt tárgyalt kilenc boszorkányperben tizennégy személyről vezettek jegyzőkönyvet: halálos ítéletet hoztak egy, a tortúra harmadik fokozatára ítéltek egy, testi fenyítésre ítéltek négy alkalommal, felmentő ítéletet négy esetben hoztak, négy esetben pedig az ítéletről nem maradt fenn irat.19 A vármegyei ítélőszék hatásköre nem terjedt ki a megye településeinek több mint 40%-át magában foglaló nagyobb földbirtokokra.20 A Tolna megyei boszorkányperek így a megye keleti részén, elsősorban a földvári járás területén folytak.21 A járáson belül is a legtöbb per Paks mezővárosban volt. A Tolna megyei sedria a büntetőpereknél kezdettől fogva alkalmazta a Praxis Criminalis jogkönyvet, amit az országgyűlés nem kodifikált, használata azonban általánosan elterjedt volt. Erre utalnak a boszorkánysággal vádolt földvári Herczeg Istvánnénak feltett bírósági kérdések 1713-1714-ben,22 valamint 1726-ban az istenkáromlással vádolt gyönki Kőszeghy Mihály ítélete,23 de az 1728-ban a Rado- nicz Teodor, és 1729-ben Klaicz Boso rablógyilkosok ítélete is Bátaszéken. Tolna vármegye ügyésze ekkor a Tripartitum és a „Praxis Criminalis Kolonicziana” szerint karóbahűzást vagy kerékbetörést kért.24 Praxis Criminalisnak jelentős szerepe volt a 17. század végi és 18. század eleji boszorkányperek számának felfutásában és ezzel kapcsolatban a diabolikus boszorkányhit elemeinek (ördöggel kötött szövetség, boszorkányszombat) magyarországi elterjesztésében is.25 Többek között a Praxis Criminalis alkalmazása miatt szorultak háttérbe a korábbi - istenítéletet is alkalmazó - vádelvű eljárások is. Ezen korábbi gyakorlatra utal az a határozat, amit 1720. június 30-án hozott Simontomyán a Tolna megyei közgyűlés: „mivel eső már régóta semmiképpen sem tud esni, minden helységben a rossz és gyanús személyeket vízbe kell dobni, és akiket bűnösnek találnak, a megyei börtönökbe kell bekísérni.”26 Összességében azonban azt lehet mondani, hogy Tolna megyében a vádelvű eljárás helyett szinte kizárólag a nyomozati eljárást alkalmazták. A nyomozati elven alapuló eljárás egyrészt abban hozott változást, hogy a bíráskodás szakágai intézményesültek, kialakult az ügyészi funkció, másrészt az isteníté- let-jellegű döntéshozatalt háttérbe szorította a gondos nyomozás, s a meghatározott feltételek - szavahihető tanúk, a vádlott önkéntes vagy tortúrával kikényszerített beismerő vallomása - melletti ítélethozatal. Ettől az időszaktól kezdve számos tanú kihallgatása valamint a tortúra alkalmazása során nyert vallomás döntötte el, 19 Schram F. 1970. 454-522.; Szilágyi M. 1987. 451. 20 Felhő I. 1970. 252. 21 A Felhő Ibolya szerkesztette kötet „A 10 000 holdon felüli birtokok Tolna megyében” térképét (Felhő 1. 1970. 253.) vö. Szilágyi M. 1987. 480. adataival. 22 Schram F. 1970.454. 23 Béli G. - Kajtár 1. 1988.43. 24 Uo. 51. 25 Iklódi A. 1982.295-297.; KlaniczayG. 1990. 226.; Kristóf I. 1991a. 449.; Sugár I. 1987. 245-252. 26 Szilágyi M. 1983. 103.
