Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban 31 viszonyba kerüljön munkaadójával. Ezek alapján az is valószínű, hogy a magántanító presztízse nagyban függött a rábízott feladat jellegétől és súlyától, a készségszintű képzés, mint a nyelvek, zene, tánc inkább jelenthettek valamiféle szerződéses alapon létrejött szolgáltatást, amely során a tanító nem került szorosabb viszonyba alkalmazójával,29 ilyenformán az sem biztosított számára „továbblépési” lehetőséget. Az előbbi, bizalminak nevezett kapcsolatnak alighanem szélesebb alapja van a házitanító konkrét - esetleg írásba is foglalt - feladatkörénél. Több más esetet is találunk arra, hogy a magasabb rangú személyek keresik az alacsonyabb rangú, de iskolázott emberek társaságát.30 Az ilyen kapcsolat természetesen nem a teljes egyenrangúságot, de az intellektuális partnerségen túl, egyfajta műveltségbeli közelséget, azonosíthatóságot illetve kiszámíthatóságot is jelenthetett, minden bizonnyal az iskolázottság alapján. A PÁLYAVÁLASZTÁS A gimnáziumi tanulmányok bevégzésével áll elő az első pályaválasztási döntési helyzet: egyházi, papi vagy szerzetesi pályára ekkor kell jelentkezni.31 A négy fiú közül kettő esetében merült fel a kérdés. Árvay Sándor erről így emlékezik: , Megemlítem itt egy fontos esetét életemnek, midőn hatodik gymnasialis osztályt elvégezve hazamentem Pápára, Koronczay László apátplébános komolyan felszólított, hogy legyek pappá, ő kieszközli a veszprémi püspöknél, hogy bevegyenek s mint jó családból származónak biztos lesz az előmenetel. Én azonban kijelentettem neki, hogy sem hajlamot, sem hivatást magamban a papi pályára nem érzek, ezért nem is lépek azon pályára. Ha akkor atyám feltárta volna előttem anyagi helyzetét, azt hiszen pappá lettem volna, de atyám azt nem tette: nem erőltetett - úgymond - pályám választásában.” Balogh Gábort anyja - ki taníttatását leginkább szorgalmazta - papnak szánta, és sokat mond ennek a szándéknak a hátteréről az ezzel kapcsolatos történet: „...mihelyt annyira fölnőttem, hogy szülőföldemen nevetség tárgya nem lettem, 's arra nekem Márton Gábor úr kedves keresztapám engedélyt adott, fölléptem a köveskállai szentegyházban papolni. Minő boldog volt ekkor az én kedves jó anyám, 's itta az örömkönnyeket még szigorú édes atyám is. Élénken 29 Vámbéry ír az 1851-ben Pesten működő „tanító-börzék”-ről, és a legjobb hírűről, az Orczy kávéházban működőről, az ott folyó „munkaerő-közvetítésről” a következőt jegyzi meg: „Annak rendje és módja szerint való üzlet volt az ilyen és úgy a vevő, mint az eladó jól járt vele.” Vámbéry Á. 1905. 74. 30 Az egyik ilyen történet Fiáth nagyapjáé, Fiáth Lázáré, aki visszavonultan élt Abán és a helyi plébános volt állandó társasága, akit a fehérvári püspök kanonokká akart tenni, de inkább kártalanította őt a nyugdíjas katonatiszt a nyilvánvalóan áthelyezéssel járó előrelépés elmaradásáért, csakhogy megtarthassa társaságának. Fiáth F. 1878. 28. Ennek a történetnek szórakoztató ellenpárja: Splény B. 1984. 1. k. 185. 31 A pályaválasztásnak ezt az útját Rónay Jácint emlékirata mutatja be részletesen: Rónay J. 1996.
