Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
32 Mentalitástörténet Sasfi Csaba emlékezem, hogy keresztatyám egy magas tetejű kalapját adta kezembe, amit fel tenni nem tudtam, mert a nyakamba esett, és egyik palástját köré tekerte ruhám fölé, hogy papiasan jelenhessek meg.” További adalék ehhez, hogy egy, a kis mezőváros templomának ülésrendjéről szóló közlemény32 szerint, a nemes Györffy család a helyi közösség legnagyobb presztízsű, vezető családja lehetett ebben az időben is, ők foglalták el a templomnak a szószékhez legközelebb eső padcsoportjainak helyeit (a férfiak a jobb oldalit, a nők a baloldalit), amelyeket pénzen váltottak meg ők is, mint a többi helyet bírók is, egy meglehetősen mereven szabályozott rendszer keretében. És az is érdekes az eset szempontjából, hogy a „második padcsoport első két sorában ültek az értelmiségiek, a faluban vendégeskedő tanult emberek, akik a faluközösségben megbecsült személyek voltak”.33 A harmadik padcsoportokban ültek a régebbi, tekintélyesebb családok tagjai, amelyek között azonban Balogh nevűt nem említ a történeti vonatkozásokat részletesen nem taglaló közlemény. A próba „papolás” ellenére végül Balogh mégis a jogi pályát választja majd. Még két emlékiratban is megjelenik a „papnak adás” - hangsúlyosan - szülői szándéka: az egyik esetben ugyan a fiú is kedvet érzett e pálya iránt, de bátyja nem sokkal korábban történt kivetkőzése a reverendából óvatosságra intette az apát, és a kisebbik fiú végül nem pap, hanem jogász lett.34 A másik esetben az apa halála nyitotta meg a lehetőséget a papság elkerülésére.35 Egy további esetben pedig a papi szeminárium utolsó vizsgája előtt gondolta meg magát a fiatalember és lett ugyancsak jogásszá. Az emlékiratok arról tanúskodnak, hogy az egyházi pálya e társadalmi csoportnak alapjában a reformkor elején született nemzedékén belül már nem bír nagy vonzerővel. Az egyetlen pappá lett emlékíró is csak - az Arvayéhoz igen hasonló - kényszerhelyzetben vállalja fel az akkor még számára is idegen egyházi szolgálatot.36 A szülők ilyen irányú szándékai viszont még jól láthatóan jelen vannak, és feltehetjük, hogy esetükben sokszor emocionális motívumok állhatták e szándék mögött, amelyek között egyaránt lehetett vallási meggyőződés és a nagyobb presztízs utáni vágy (ami például Balogh esete kapcsán is felmerül bennünk). 32 Laczkovits E. 1982. 33 Laczkovits E. 1982. 301. 34 ,A gymnasium 6-ik év végével pappá kellett volna lennem, mire gyermekségemtől fogva mindig nagy hajlamom volt, de édes apám félve, hogy én is oly szégyent okozok neki, mint testvér bátyám, ki növendék papsága második évében kivetkezett, azt tanácsolta, hogy elébb a philosophiai tanfolyamot végezz.em el.” Kacskovics Lajos életrajza 1806-1888. OSZK Kézirattár Föl. Hung 1329. 10. 35 A haldokló apa „... Gábor testvéremnek mondta meg, hogy ha maga nem tehetné, Gábor tudassa velem, hogy ha nincs kedvem a papi élethez, nem veszi rossz néven, ha ott hagyom azt a pályát; mely engedélye nekem nagy megnyugvásomra szolgált, mivel a papsághoz semmi kedvem sem volt ...” Naplójegyzetei Krasznay 1998. 51. 36 Rónay J. 1996. 21.
