Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)

Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban

30 Mentalitástörténet Sasfí Csaba Kovách apja is, mint jól tanuló, de árva gyerek került a jómódú Inkey Gáspár mellé, hogy ösztönözze őt a tanulásban. Alighanem a rokoni szolidaritást kell látnunk abban, hogy Balogh is, az egyik iskolai szünetben együtt tanult unoka- öccsével, Morocza Lajossal, a rokon Batthyány-uradalmi prefektus Morocza Dániel fiával és annak magántanítójával. A középfokú, gimnáziumi tanulmányok során a különbség a jómódú nemes­ség és a kisnemesség között elsősorban a magántanítás meglétében látszik. En­nek keretében főként nyelveket, táncot és zenét tanulnak a fiatalok - lányok és fiúk egyaránt és gyakran együtt -, ennek során sajátították el a társasági érintke­zésnek és viselkedésnek azokat a konvencióit, szabályait és gyakorlatát, ame­lyekre nem is hosszú idő múlva szükségük lett, amikor „felnőtt” társadalmi éle­tet kezdtek el élni, bálokra, rokoni látogatásokra, egyéb társasági alkalmakra járván, hiszen ez az életkori szakasz a lányoknál már „az eladó sorba kerülést”, a fiúknál pedig a rokoni-rendi, társaságbeli kapcsolatokba felnőtt jogon történő „beiktatást” jelentette. Itt kell megjegyezni, hogy a lányok nevelése is több eset­ben valamelyik nagyobb város neves „intézetében” történik. Balogh Zsófia nevű nővére viszont az előbb említett Morocza Dániel körmendi házához kerül „házi teendők segélyezése, s részben alaposabb kiképzés végett”. (A különböző hang­szereken való tanulás, hangszerekkel kísért, vagy kíséret nélküli éneklés egyéb­ként általános, társadalmi helyzettől függetlenül divatozó szokásként tűnik fel ebben az időszakban - szinte mindegyik emlékiratban olvashatunk erről.) A HÁZITANÍTÓK Több olyan esetet találunk a memoárokban, amikor a házitanítónak a jellemfor­málásra is van igen széleskörű felhatalmazása. Maga a házitanítóság a tanító számára többnyire átmeneti, de általában a tanítvány felnőtté válásáig tartó te­vékenység, ami - a honorárium mellett - sokszor bizalmi állás, a felsőbb kap­csolatok kiépítésének eszköze — mondhatni beruházás -, a különböző további állásokra való ajánlás alapja.27 Más esetben pedig, a házitanító a család szolgá­latában maradt egészen haláláig.28 Van persze ellenpélda is, Vámbéry Ármin esete, de ő inkább nyelvekre oktatta házitanítványait, és csekély ilyen irányú elhivatottsága, valamint zsidó származása is nehezítette azt, hogy ilyen bizalmi zados emlékünnepét nagy számú vendég jelenlétében videfalvi házamnál megtartottam, melly alkalommal fiam s Gedely tanulótársa által szavallatok tartottak, Éva lányom pedig zongorán működöttKubinyi Ágoston önéletrajza OSZK Kézirattár Quart. Hung. 1334. 27 Splény emlékiratában ez jól nyomon követhető Mátyás József, a fiatal báró nevelőjének törté­netében: különösen Splény B. 1984. 1. k. 228-229. De igen elterjedt gyakorlat ez, a korábbi és későbbi időszakban is: Széchenyi István, Podmaniczky Frigyes, majd Eötvös Lóránd, illetve Nagy Iván, Marczali Henrik, Angyal Dávid esetében, hogy csak a legismertebbeket említsük. 28 Kubinyi Ágoston önéletrajza OSZK Kézirattár Quart. Hung. 1334.

Next

/
Thumbnails
Contents