Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
258 Mentalitástörténet Dusnoki-Draskovich József szódusok („aki szomjazik”) nevének a jelentése is.86 Ha ilyesféle a diagnózis, akkor világos, hogy az embereknek mindenekelőtt egészségre, megnyugvásra (békére), örömre, nevetésre, lelki derűre és megfelelő táplálékra van szükségük. Ezek valódi orvosi javallatok,87 de bibliai értelmük is van, így pl. a Jézusban való megnyugvásra, a Szentlélekben való örömre, Krisztus második eljövetelének örömére is utalhatnak. A jó pantagruelista az, aki békében, örömben és egészségben kíván élni, az élet megpróbáltatásai között megőrzi a lélek derűjét, szeret jókat lakomázni, mindig készen áll az ivásra és kedvére iszogatja a jó hűs bort.88 Rabelais és Erasmus követendő példája Krisztus, akinek bölcsességét a világ balgaságnak vélte. O az igazi, legfőbb orvos és egyszersmind orvosság a világ bajára, ő olthatja éhét és szomját a szenvedőknek. Amint Rabelais-t és pantagruelizmusát, úgy Jézust is félreértették: ,Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: íme, falánk és részeges ember...” (Mt 11,19) A lakoma, az evés-ivás többféle aspektusban, de egyaránt Jézusra vonatkoztatva és személye által összekapcsolva pozitív tartalommal jelenik meg a Bibliában. Ismert kijelentései („aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék”, illetve „én vagyok a szőlőtő” - Jn 7,37; 15,1 és 5), valamint az utolsó vacsora szimbolizmusa és szavai adják meg az alapot egy sor további, evés-ivásról, lakomáról szóló bibliai hely értelmezéséhez. Ezek közé tartozik a megszemélyesített Bölcsesség felhívása („Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem!” - Péld 9,5) és az Énekek énekében elhangzó biztatás: ,Egyetek barátim, igyatok és részegedjetek meg, szerelmesim!” (5,1) Jézus azonos az emberi testet öltött Bölcsességgel és az istenszerelem énekének Vőlegényével. Második eljövetelekor az idők végén kerül sor a Bárány menyegzőjének vacsorájára (Jel 19,9), amelynek előképei a korábbi, Jézushoz kapcsolódó lakomák, megvendégelések és menyegzők. Ezután már érthető, hogy miért kap olyan nagy szerepet Rabelais művében a borivás. A bor felvidámítja a szívet (Zsolt. 104,15), és ezért is orvosság, amellyel Rabelais mint orvos saját magát is kúrálja, követve a Biblia felszólítását: „Orvos, gyógyítsd meg magadat!” (Lk 4,23)89 A könyv végén a ta86 Rabelais, F. 1994. 1233. és Rabelais, F. 1995. 155. Rabelais ebben is Lukianosztól vette az inspirációt, ugyanis ő írt a dipszászokról, akiknek nevét a görög „dipsza” (szomjúság) szóval hozta kapcsolatba: Lukianosz összes művei II. 393-396. 87 Vö.: Bahtyin, M. 1982. 85-91., 200-201., 222-225. és Rabelais, F. 1994. 1340. Lukianosz párbeszédében is ilyen felhívás olvasható: „Te csak arra ügyelj mindig, hogy rendben legyen a szénád, járj a magad útján, nevess sokat és semmit se végy nagyon a szívedre!” (Menipposz avagy leszállás az alvilágba: Lukianosz összes művei I. köt. 302.) A Biblia is vidám és jókedvű evés-ivásra (Préd 9,7) és örvendezésre („Mindenkor örüljetek” - ITesz 5,16) szólít fel. 88 A pantagruelizmust többször és többféleképpen határozza meg művében Rabelais. Vö. különösen: Gargantua. 1. fej., Pantagruel. 34. fej., Quart livre, Prologue (Rabelais, F. 1994. 10., 337. és 523.) 89 Quart livre, Prologue (Rabelais, F. 1994. 523.). A bor gyógyító hatásáról Ficino is írt Platónra és Arisztotelészre hivatkozva (Rabelais, F. 1994. 1066.).
