Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
A fordított világ mentális sémája 259 nácsra, bölcsességre váró Panurge-nak a titkokkal teli isteni Bütykös (a francia szónak egyben breviárium jelentése is van) egyetlen szót mond: „Trinch”, vagyis: igyál! A szövegkörnyezetből kiderül, hogy a bor képes megtölteni a lelket minden igazsággal, tudással és filozófiával, sőt a bortól istenné válik az ember.90 A bor tehát itt az isteni bölcsesség italát jelenti. Panurge a Bütyköst háromszorosan nagynak („trimegiste”) nevezi, ezzel Hermész Triszmegisztosz nevére utalva.91 A neki tulajdonított írásokat ugyanis a humanisták a Bibliához hasonlóan régi, mélyértelmű és a keresztény vallással egyeztethető bölcsességnek tekintették. Mivel Jézusban Isten bölcsessége inkamálódott (vö.: Mt 11,19 és Lk 7,34-35), és természetesen az úrvacsora jelentése által is, a borivás Jézus és a lélek egyesülését is jelenti. A korábban említett szilén-hasonlat után egy másikat is kifejt Rabelais a Gargantua előszavában, amikor olvasóit arra biztatja, hogy mélyebb értelmet keressenek művében. Úgy tegyenek, amiként a kutya a velőscsonttal: figyelmes olvasással és gyakori elmélkedéssel törjék fel a csontot és szívják ki a velőt, vagyis a „szubsztanciális” velejét (lényegét) a „bő zsírú”, azaz legjava (igen értékes), szép könyveknek („ces beaulx livres de haulte gresse”).92 Miközben az allegorikus értelmezés közhelyét (más a külső héj, a kéreg és a belső, a fa bele) variálja, alkotásmódját is jól illusztrálja ez a példa: a szavak minden kon- notációjára, szó szerinti és átvitt értelmű jelentésére egyaránt tekintettel kell lenni.93 így pl. a „graisse” szó jelentése zsír, háj és a legjava, színe-java valaminek. Természetesen a betűtől a mélyebb lelki értelemhez kell eljutni, de Rabelais nem adja az olvasó kezébe a megfejtést, bár több forrást is említ, éppen a legfontosabbakról hallgat. Rabelais kedvenc auktora, Lukianosz egy helyen azt fejtegeti, hogy művei két összetevője a komédia és a komoly, a legszentebb dolgokat ápoló, a dolgok természetéről és az erényről filozofáló dialógus. így félő: abban tűnik hasonlónak Prométheuszhoz, hogy valójában becsapja a hallgatókat, s mintegy hájjal letakart csontot ad nekik, komikus nevetést csempészve a szent, filozofikus komolyságba.94 Ez Rabelais eljárásának is pontos megfogalmazása. Lukianosz szövege mellett a bő zsírú, vagyis legjava könyvek és a velő emlegetése a végső idők lakomájának bibliai leírását is felidézi: „Készít majd a Seregek Ura ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborok90 Cinquiesme livre. 44-47. fej.: Rabelais, F. 1994. 831-840.; Rabelais, F. 1965. II. köt. 197-203. Bahtyin úgy véli, hogy a bor az új, a szabad és vidám igazság szimbóluma (Bahtyin, M. 1982. 213-218.). Süpek Ottó szerint a szomjúság elsősorban a tudásszomjat jelenti, a kenyér és a bor az örök igazság fogalmához kapcsolódik, amelynek megszerzése volt a reneszánsz humanizmus célja. (Rabelais, F. 1995. 12-13.) 91 Rabelais, F. 1994. 834.; Kristeller, P. O. 1979. 34-35. és 91-95. 92 Rabelais, F. 1994. 6-7. 93 Rabelais, F. 1994. XXVI. és 1064. 94 Ahhoz, aki az ékesszólásban Prométheuszhoz hasonlított (Lukianosz összes művei. I. 16-20.).
