Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
A fordított világ mentális sémája 249 gérezésére, szimbolikus igazságszolgáltatásra, a megsértett rend helyreállítására.53 A szerepcserékkel, átváltozásokkal, megfordításokkal egyenlőséget teremtve megújította a „communitas”-elveket: a szerepjátszók, jelmezesek között megjelentek a társadalomban alul lévők, akik felé Jézus kivételes figyelme fordult: a gyermekek, a nők, a szegények, a bűnösök, a bolondok (lelki szegények), akik utolsókból majd elsők lesznek. Egy nyugodtabb, optimistább időszakban, egy türelmesebb szemlélet jegyében a karnevált mint az egységes isteni világrend alsóbb, a testi létezéshez kötődő fokozatát lehetett értékelni, amelyről éppen Krisztust követve feljebb lehet emelkedni, élve természetesen az egyház kínálta segítséggel, a bűnöket meggyónva, bűnbánat és böjt tartásával megtisztulva. A 14. század közepétől kezdődő válságidőszak azonban ezen a téren is új helyzetet teremtett. Egy dualizmus felé hajló, a világot és az embert ellentétpárokban, ezek küzdelmében elgondoló, és ezért is intoleráns szemlélet jutott lassan túlsúlyra. A különféle csapásokat a bűnök isteni büntetéseként értelmezték, amelynek eszköze a Sátán. A sok csapás azt jelezte, hogy a bűnök elszaporodtak, és emiatt a Sátán hatalma is kiterjed az emberi világ fölött, ez viszont már a közeli világvége képét vetítette előre. Ebből a nézőpontból a jelenben a végső harc folyik Isten és Sátán között, a kereszténység tehát ostromlott városhoz hasonló, amelynek utolsó órájában nem a farsangolás az időszerű. Ha a földi világ bűnös, beteg fordított világ, akkor a karnevál vagy farsang ennek a summázata, alászállás a bűnbe, valóságos „civitas diaboli”, ördögi világ vagy legalábbis az ördög találmánya. Tehát nemcsak a hétköznapok és a húsvét (a megelőző böjti időszakkal) ellentéte, „ellenvilága”54, hanem az eszményi, isteni világnak is az ellenképe. A különféle eredetű, a bolondságot, a testiséget, a parodisztikus rossz kormányzást, a démoni lényeket megjelenítő elemek egy ördögi fordított világ alkotóivá álltak össze, amelyben összekapcsolódik bűn és bolondság, és ebből az állapotból nem vezet út Istenhez. A karneváli mulatságok az értelmiségi elit szemében démoni paródiává értelmeződtek át. A humanisták és reformátorok felfogásának egyébként is egy egységes, racionalizált életvitel, valamint szent és profán világosabb szétválasztása felelt meg. 53 Vö.: Scribner, B. 1984. 147-148. 54 Vö.: Moser, D-R. 1993. 20-23., 117-118. és 135-150. Moser a karnevált az egyházi év ünnepkörébe illesztve vizsgálja, szerinte az utóbbi igényeinek és logikájának megfelelően a húsvét és a böjti időszak ellenvilágaként alakult és kapott értelmet a karnevál. Ez a bűn világa, a civitas diaboli, amelyet a húsvéttal a civitas Dei vált fel. A Moser által megrajzolt kép elfogadható mint a karnevál egyházi értelmezésének megközelítése, de nem kielégítő mint a farsang általános magyarázata.
