Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
A fordított világ mentális sémája 239 fent” és „lent” e váltakozásában halad előre az időben lineárisan a világ a végpont felé, amíg eléri a második kiváltságos időpontot, amelytől Frye eltekint túlságosan leegyszerűsítve a dolgot. Ez Krisztus megtestesülésének az ideje, egyben az evangélium, az apostolok és az ősegyház ideje, amely fordulatot hoz az emberiség történetében, mivel Krisztus megszerezte az embernek a kibékülést Istennel, kereszthalálával elégtételt szolgáltatva a világ bűneiért. Ezáltal megteremtette az ember számára az üdvözülés, az örök boldogság elnyerésének lehetőségét. A földi zarándokútján haladó ember lelke fölemelkedhet az Istenhez, maga mögött hagyva az anyagi-testi lét körforgását. Ellenkező esetben lefelé, a pokolba vezet az űt. Krisztus inkamációjával az emberiség története eléri középpontját, és innen kezdve az idők vége felé közeledik egy újabb hanyatlási folyamatban. Ez a földi történelem utolsó, többnyire hatodiknak számított korszaka, amely az emberi élet szakaszainak megfeleltetve a vénség, az elaggás kora, amikor a világ jellemző állapota a betegség. A világ öregedésével („mundus senescit”) a társadalmi intézmények, az állam és az egyház is elöregednek, megromlanak. Ráadásul a 14. század közepétől a pestisjárványok, a visszatérő éhínségek és a háborúk pusztításai (ezek is Isten büntetései a bűnökért) hatására a bűn, a halál és a végítélet közelsége állandó, félelmeket generáló téma lett.22 A bűnök megsokasodása, a természetes rend megbomlása, az egyes csapások, mind a végítélet és az általános hanyatlás jeleként voltak értelmezhetők. Ebből adódott a jelen szemléletében uralkodó pesszimizmus és az, hogy a jelent sokan látták és ábrázolták általában visszájára fordult, rossz, beteg, zűrzavaros és egyben balga, bolond világnak. A világtörténet és az üdvtörténet apokaliptikus látomásokban elképzelt utolsó időszakához természetesen várakozások és remények is fűződtek. Az utolsó ítélet, a világvége után az égi Paradicsom örök életet és boldogságot hoz azoknak, akik az üdvözültek között lesznek. Az apokalipszishez kapcsolódott Krisztus második eljövetelének (parúzia) és „ezeréves birodalmának” az elképzelése.23 A millenaristák számára éppen ez volt - a földi történelem utolsó periódusa 22 Bloch és Febvre mentalitástörténeti kutatásainak nagyszerű folytatásaként Jean Delumeau trilógiája ad átfogó képet a bekövetkezett változásokról és azok következményeiről: Delumeau, J. 1978.; Delumeau, J. 1983. (A fordított világ témájához különösen fontos ennek a 4. fejezete. 129-162.); Delumeau, J. 1990. 23 George, A. 1969.; Müller-Goldkuhle, P. 1969.; Duby, G. 1967. A millennarizmus előtérbe kerülésében jelentős szerepe volt Joachimus de Floris (1135-1202) apát elméletének és jövendöléseinek. Szerinte a történelem utolsó, 3. korszaka, amely a Szentlélek uralma alatt fog állni, 1260 körül veszi kezdetét, az Antikrisztus néhány éves uralkodása után. Ez lesz a boldogság és a szellemi szabadság kora, amelyben az egyház is szellemi (szerzetesi) irányítás alá kerül, egy „papa angelicus” és a „viri spirituales” fogják vezetni. Az utolsó ítélet előtt azonban ez a korszak is lehanyatlik, megromlik. Ez a történelemfelfogás a világvége várásával szemben a földi történelem utolsó szakaszára terelte a figyelmet. Vö.: Lambert, M. 1991. 270-303.; Löwith, K. 1996. 197-210.; Bán I. 1988. 146-159.; Eliade, M. 1996. 92-95.
