Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
240 Mentalitástörténet Dusnoki-Draskovich József- az a vágyott idő („Wunschzeit”), amelynek eljövetelében bíztak, vagy akár tevékeny részt akartak vállalni megvalósításában. Más mozgalmak számára az előbbi két kiváltságos múltbeli időszak és állapot volt a visszaállítani kívánt „vágy-idő”.24 A humanistákat is általában a pesszimizmus jellemezte: a szomorú jelennel szemben remélték egy új aranykor eljövetelét, a tudományok és művészetek újjászületését, amelynek egyik fő eredményeként az ember eljuthat Isten igazi ismeretéhez, egyelőre azonban többnyire ők is egy fonákjára fordult világot láttak maguk körül. Az antikvitás időfelfogását, amelyet alapvetően a ciklikusság elképzelése uralt, de a haladás gondolata (mint az események folyama, egymásutánja, az idő előrehaladása) sem hiányzott belőle, egyeztetni lehetett a keresztény szemlélettel. A kezdeti aranykor eszméjét a földi Paradicsom elképzeléséhez kapcsolhatták. Az ezt követő hanyatló korszakok után várható az új aranykor. A reformátorok szerint pedig az „igaz hit” felvétele hozza a szabadulást, s a végítélet után következik Krisztus örök birodalma.25 A radikális vallási mozgalmak szemszögéből a három említett „vágy-idő” is azt tanúsította, hogy lehetséges a fennálló hierarchikus rendi társadalommal, funkciómegosztással és a hivatalos egyházzal szemben egy más, ideális alternatíva. Szembetűnő, hogy a 11—12. századi eretnekségek aszketizmusa, célkitűzései sok tekintetben hasonlítottak a szerzetesi és a gregoriánus reform törekvéseihez, amelyekben szintén kitapintható a dualizmus felé hajló szellemiség (gnosz- tikus, platonikus eszmei hatásra). Az ideális, a világtól elforduló szent élet megvalósítása a korabeli társadalomban csak egy kis elit, a szerzetesség számára volt lehetséges, de az egyházi reformtörekvések egyik célkitűzése az volt, hogy a világi papságot is elkülönítse aszketikus életvitele a laikusoktól. Ezzel szemben az eretnek vándorprédikátorok világtagadó, minden anyagi-testitől megtisztulni kívánó „szellemi kereszténységüket” az egész társadalomra szándékoztak kiterjeszteni, tökéletességre juttatva a laikusokat is, nem bízva az anyagi javakat felhalmozó, a világhoz kötődő egyház üdvközvetítő szerepében. Az eretnekek vallásfelfogása implikálta, hogy nincs értelme az egyházi funkcióknak (laikus és klerikus különbségének), a három rend funkciómegosztásán alapuló társadalmi rendnek, egyáltalán a társadalmi hierarchiának, különbségeknek (férfi és nő között is), mivel mindez a megromlott földi, testi létezéshez kötődik. A rendi társadalmat az égi hierarchia meghosszabbításaként értelmező és igazoló vallási-ideológiai modellnek (a három rend elmélete) „fordított tükörképét” produkálták tehát az eretnekmozgalmak, részben az ortodoxia vulgarizációjával, 24 Oexle, O. G. 1977. Az utópiák idő- és térelképzeléseinek jelölésére A. Dórén alakította ki a „Wunschzeit” és a „Wunschraum” fogalmait: Dórén, A. 1927. 25 Delumeau, J. 1983. 138-152.; Delumeau, J. 1997. 67.; Chastel, A. - Klein, R. 1963. 16.; Dinzelbacher, P. 1993. 633-639.; Kulcsár Péter bevezetője Heltai krónikájához: Heltai G. 1981. 7-22.; és utószava a Humanista történetírók című kötetben: Humanista történetírók 1977. 1157-1195.; Kulcsár P. 1976.; Péter K. 1985.
