Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
234 Mentalitástörténet Dusnoki-Draskovich József egyházi és világi hatalom gyakorlatának parodisztikus utánzásából, kiforgatásából állt: pl. bolondbíróság felállítása (állat, bábu, álbűnös elítélése és kivégzése), tréfás esküvő, temetés és prédikáció tartása. A bolondkirályságokra különösen Franciaországban maradtak fenn régi adatok. Ott a 16. század közepéig karácsony körül az ifjú klerikusok is bolondünnepet rendeztek az egyházakban, amely során gyermek- vagy bolondapátot (illetve bolondpüspököt, sőt bolondpápát) választottak és az istentisztelet szertartásait parodizálták. Lehetséges, hogy ezek az egyházi bolondünnepek szolgáltak mintául a hasonló világi ünnepekhez. Az ifjak és szervezeteik kezében volt a házasság és a szexuális élet erkölcsének ellenőrzése. Szokásjogon alapuló büntetőbíráskodási joguk gyakorlásának egyik legismertebb formája volt a „charivari”, vagyis a macskazene (többnyire a házasság szokásrendjének valamilyen megsértése miatt került rá sor) és a vénlányokat, ritkábban vénlegényeket kicsúfoló eke- és tuskóhúzás megrendezése (ha farsangkor, a házasságkötés szokásos ideje alatt nem volt házasságkötés).5 E büntető szokások - egyébként nem engedélyezett rendzavarás, felfordulás és bizonyos szimbolikus aktusok közepette - felmutatták és kipellengérezték a közösség szokásrendjét sértő visszásságokat, fordított világot (pl. a házastársak közti korkülönbséget, viszálykodást vagy azt, hogy a házasságkötés fő időszaka esküvő nélkül zajlott). Tárkány Szűcs Ernő említ egy igen látványos büntetést: a Vas megyében fekvő Bejcgyertyános faluban a rosszul élő házaspárt úgy csúfolták ki, hogy egy kis csoport szétszedte az udvarukban álló szekeret, darabonként felhordta a háztetőre és ott újból összerakta. A kigúnyolt férjnek mielőbb le kellett onnan hoznia, hogy ne maradjon „csúfságban”.6 A szekér a háztetőn a fordított világ gyönyörű példája és megjelenítése. A büntetés, az igazságszolgáltatás egyik világos célja volt a felborult rend helyreállítása és a közösséget veszélyeztető bűnök, normaszegések elkövetésének megakadályozása. Az ünnep koreográfiája, a karneváli fordított világ lehetőséget adott a közösség aktuális konfliktusainak megjelenítésére. Ez összeütközésekhez vezethetett (pl. a reformáció terjedésekor az új és a régi hit követői közt), az ünnep néha zavargásba, lázadásba csaphatott át, mint az 1580-ban a franciaországi Romans karneválján és más esetekben előfordult.7 Az ünnep sza5 Az ifjúság szerepéről, a különféle társulatokról és a büntető szokásokról: Bércé Y-M. 1994. 13- 55.; Davis, N. Z. 1987a.; Muchembled, R. 1990. 266-332.; Muchembled, R. 1987. 35-59.; Schindler, N. 1992b.; Schindler, N. 1992d.; Bahtyin, M. 1982. 93—105.; Le Goff, J. - Schmitt, J-C. 1981.; Thompson, E. P. 1972. 6 Tárkány Szűcs E. 1981. 790-791. A farsanggal és a tárgyalt dramatikus népszokásokkal különösen Dömötör Tekla és Ujváry Zoltán foglalkozott, itt csak néhány munkájukat tudjuk felsorolni: Dömötör T.1958.; Dömötör T. 1969. Dömötör T. 1974. 39-49.; Ujváry Z. 1991.199-226. és 249-253.; Ujváry Z. 1983-1988.; Ujváry Z. 1997. Ezek és a következő összefoglalások megadják a régebbi és újabb szakirodalmat: Magyar néprajz 7. köt. 1990.; Tátrai Zs. - Karácsony Molnár E. 1997. Le Roy Ladurie, E. 1979.; Bércé, Y-M. 1994. 55-93. 7
