Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
A fordított világ mentális sémája 233 vek (pl. egyenlőség, státusszerepcserék, szent dolgok profanizálása, a hétköznapi értékrend visszájára fordítása, aszkézis, absztinencia vagy éppen ellenkezőleg orgiasztikus bőség) vannak tehát jelen ideiglenesen bizonyos ünnepeken, rítusokban, illetve valósulnak meg bizonyos közösségekben, mint pl. a szerzetes- rendek és egyes szekták aszketikus közösségei. Turner szerint éppúgy a társadalom alapvető szervezőelvei, mint a hétköznapokon uralkodó „struktúra”- elvek, és elengedhetetlenül szükségesek a társadalom működéséhez és megújulásához. A középkori szerzetesség ilyen értelemben a mindennapi élettel szemben aszketikus „antistruktúra”- és „communitas”-elvek jegyében szerveződött, tehát azzal szemben egyfajta fordított világnak tekinthető. A középkori nézőpont szerint azonban a szerzetesség éppen a leginkább ideális keresztényi életvitelt képviselte, s csak a humanisták és reformátorok ítélték el, mint egyfajta rossz, fordított világot, a szerzetes jellemzőjének tekintve különösen az „acediá”-t, vagyis a jóra való restséget. A karneválokon és a karneváli típusú ünnepeken bőven szerepeltek megfordítások és a fordított világ motívumai, sőt ideiglenesen valóban a „feje tetejére állított” világ uralkodhatott. A hétköznapok és a böjti időszak ellentéteként a karnevált a felszabadultság, az eksztázis jellemezte, az ünnep három fő témája Burke szerint az étel-ital, a szex és az agresszivitás volt, de mások inkább a fordított világot tartják a fő témának. A fordított szituációk, a hely-, szerep-, és funkciócserék, a jelmezes-maszkos átváltozások és a rituális szentségtörések is hangsúlyos mozzanatokként említendők.4 A karneváli mulatságok megrendezésében jelentős szerep jutott az ifjak, vagyis a még nőtlen férfiak korcsoportjának. A legény szervezetek, az ifjúság királyságai vagy apátságai (amelyek a nagyobb városokban sokszor már nemcsak korcsoport, hanem foglalkozás, lakóhely stb. alapján szerveződtek) vették át az uralmat, élükön a bolondkirállyal vagy bolondapáttal. Ezek egyik típusa volt a babkirály, aki annak köszönhette királyságát, hogy vízkeresztkor egy süteményben elrejtett babszem neki jutott. Királynőt és egész udvartartást választott magának, fő kiváltsága pedig az ivás rendjének megszabása volt. Amikor poharát ürítette, elkiáltották: „a király iszik!” - és akkor mindenkinek innia kellett. Az elnevezések legtöbbször arra utalnak, hogy e különféle társaságok tagjai és vezetői ifjak vagy gyermekek, bolondok vagy balgák. Az ünnep idején ideiglenes fordított világként fennálló bolonduralom vagy rossz kormányzás („Maugouvert”, „Misrule”) sokban az 4 A karneválról, a karneváli típusú ünnepekről és ezek kapcsán a fordított világról: Burke, P. 1991. 217-236.; Bahtyin, M. 1982.; Schindler, N. 1992a.; Dülmen, R. 1992. 125-157.; Scribner, B. 1984. 117-152.; Chartier, R. 1984. 153-176.; Moser, D-R. 1993. 135-151.; Moser, D-R. 1986.; Petzold, L. 1983.; Dinzelbacher, P. 1993. 336-361. A fordított világ összetett voltával leginkább Scribner vet számot, Schindler pedig a mindennapi élet kultúrájának részeként értelmezi. Magyar vonatkozásban a farsangról: Dömötör T. 1979. 79-96.; Ujváry Z. 1991.; Voigt V. 1992.
