Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Forró Katalin: Szubjektivitás és objektivitás
190 Mentalitástörténet Forró Katalin véletlenül merült fel a nyomozáskor a tettes épelméjüségének kérdése. Matuska viselkedése, és a bűnelkövetés jellege is okot adott rá. Matuska személyiségének vizsgálata szükségessé teszi a robbantás, és a nyomozás körülményeinek felidézését. 1931. szeptember 13-án pontosan 0 óra 20 perckor robbant fel a biatorbágyi vasúti viadukt. A Budapesten keresztül Bécsből érkező és Ostendébe tartó gyorsvonat öt kocsija a huszonnégy méter magas viaduktról a mélységbe zuhant. Huszonegy ember a helyszínen - egy sebesült néhány nappal később — életét vesztette. A Magyarországon példátlan esetről érzelmektől és indulatoktól fűtött hosszú vezércikkekben számoltak be a korabeli lapok. A nyomozás eredményeit folyamatosan közölte a sajtó, így az érdeklődő polgár végigkísérhette az ügy felderítésének folyamatát. Már az első információk12 felvetették a „nemzetközi terrorista kommunisták a merénylők” teóriáját. Egyrészt a helyszínen talált, elváltoztatott kézírású, fenyegető hangvételű - „Ha ti nem adtok munkát, mi adunk munkát nektek.” - levél, másrészt a robbantás nagy szakértelmet eláruló módja adott okot annak feltételezésére. Az elkövető robbantási szakember kellett legyen, ugyanakkor, nagyfokú kreativitást is elárult a módszer, mivel hétköznapi anyagokat kellett felhasználnia a bomba elkészítéséhez. „A bomba elkészítése és elhelyezése szakértelmet árul el, bár alapjában véve primitív módon történt. Két egyszerű villanyzseblámpa elemet helyeztek egymás mellé. Az áramot nem kapcsolták be, hanem a szerkezetet úgy konstruálták meg, hogy a viaduktra rámenő vonat nyomása hozza létre az elektromos kapcsolást. A villamos zseblámpa zsinór által össze volt kötve egy kis úgynevezett vulkánfíber strandkofferral. Ebben egy darab egygrammos robbanógyutacs volt, alkalmasint nátriumhidrogén. A vonat nyomása a két zseblámpaelemet bekapcsolta, ez működésbe hozta a zsinóron keresztül a robbanógyutacsot, az pedig a vulkánfíber kofferon levő robbanószert. Ez a robbanószer esetleg ekrazit volt és egy kiló vagy másfél kiló lehetett.”13 A későbbi nyomozás számtalan ellentmondást tárt fel mind a merénylet elkövetésének módjával, mind a merénylő(k) kilétével kapcsolatban.14 Matuskára saját hiúsága miatt terelődhetett a gyanú. Nem hagyta el a robbantást követően a helyszínt, hanem mint a megmenekültek egyike, jelentkezett az elsősegélynyújtó helyen. Mivel mindenkit leellenőriztek, Matuska személyéről és körülményeiről is érdeklődtek a bécsi rendőrhatóságoknál. A büntetlen előéletű és példás családi életet élő üzletember - részvénytársasági igazgató - nem keveredett gyanúba addig, míg a túlélő kalauznak fel nem tűnt, hogy nem látta őt az utasok között. Hamar kiderült az is, hogy nagyobb mennyiségű ekra- zitot vásárolt, amelyről nem tudott elszámolni. A nyomozás során előkerült bi12 Az Est 1931. szeptember 15. 13 Uo. 14 Nemes D. 1981.
