Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Forró Katalin: Szubjektivitás és objektivitás
Szubjektivitás és objektivitás 191 zonyítékok igazolták a gyanúsított bűnösségét. „Matuska titka bűnügy és orvosi probléma” írta Az Est.'5 Minél közelebb került a bűntett megoldásához a vizsgáló hatóság, Matuska viselkedése annál zavartabb lett: látomások gyötörték, kedélyállapota egyre szélsőségesebb lett. Apróbb tárgyaihoz - például egy szent Antal érméhez - görcsösen ragaszkodott, s mikor meg akarták attól fosztani, idegrohamot kapott. Tudatos színjátszás volt ez, vagy valódi, pszichés zavar? Máig kétséges. Mint ahogyan arra sem találni magyarázatot, miért ragaszkodott mindvégig a magányos merénylő szerepéhez. Meglepő momentumok is kerültek napvilágra a gyanúsítottról, amelyek alátámasztani látszottak a „deviáns magányos merénylő” teóriáját. Matuska iskolázott - 4 tanítóképzőt végzett kiegyensúlyozott családi életet élő ember volt. A család anyagi nehézségei miatt költözött 1928-ban Bécsbe, a korábban megvásárolt bérházába. A családfő utazó üzletember lett, saját részvénytársaságát igazgatta. Üzleti útjairól a nyomozás során nem tudott felvilágosítást adni. Kiderült, hogy ezek az utak a biatorbágyi merénylet előtt két évvel kezdődtek, s tulajdonképpen a lelkileg sérült ember a társadalom számára elfogadhatatlan deviáns hajlamainak kiélését szolgálták. Kettős életét így festi le a kortárs hírlapíró Turcsányi Gyula: „... még mindig rejtély marad maga Matuska, ez a kétlelkű és kétlaki ember. Egy testben élt a vallásos, ideális eszméket tisztelő, családját szerető, jólét, gazdagodás után törtető kereskedő és a megdöbbentő szörnyeteg, aki halálhörgés és siralom őrjítő hangjai mellett ártatlan emberek kiontott vérében és haláltusájában keresett és talált örömet. Talán lehetetlennek hangzik, mégis az a valóság, hogy az egyik Matuska nem tudott semmit a másik Matuskáról.”15 16 Az erkölcsi normákhoz igazodó, talán túlságosan is erőteljes felettes énnel megáldott polgár, és a minden erkölcsi normát megtagadó bűnöző ellentmondásos személyisége izgathatta a kézirat megrendelőjét is. Matuskát nem csak a megírás körülményei - a rejtőzködésre való törekvés, érzelmeinek tudatos elfedése, az őt elítélő hatalom jelenléte - korlátozták, hanem ismereteinek hiányossága, és az a sajátos nézőpont, ahogyan a dolgokat szemlélhette. Az objektivitás feltétele mindig a tárgy alapos, többszempontú vizsgálata. Egy elítélt számára ez lehetetlen. Csak azokról a mozzanatokról - a felvétel módja és sorrendje, a levélírás, a látogatás, étkezési bevásárlás, élelmezés, betegekkel való bánásmód, séta, napirend, istentisztelet, oktatás, koncertek, könyvtár, tisztálkodás, fényképezés magáncélra, kihallgatás, fegyelmi, szabadulás stb. - tud írni, amelyeket maga is átélt, személyesen ismerhet. Az egyes részterületek, a tények leírása, a válogatás, a súlyozás szubjektív, a szerzőre gyakorolt hatása szerint alakult. 15 Az Est 1931. október 13. 16 Az Est 1931. október 14.
