Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Bánkiné Molnár Erzsébet: A megfelelni akarás megnyilvánulásai egy kisvárosi polgárcsaládban
A megfelelni akarás megnyilvánulásai egy kisvárosi polgárcsaládban 171 ágy, két szekrény, dívány, s kiegészítésként egy mosdó képezték. A fürdőszoba és a WC, ahová szivattyúval juttatták fel a vizet, a folyosó másik végén volt, a nagy méretű konyha mellett. A konyha fő berendezési tárgya egy nagyméretű fehér csempés sparhelt volt, aminek a tetejére külön nagy vízmelegítőt is beépítettek. A szokásos konyhai berendezésen túl meg kell említeni a nagyméretű jégszekrényt, amit a Hoffer Józsefükkel közös jégveremből láttak el jéggel. Ez tette lehetővé a fagylaltok készítését, s más romlandó élelmiszerek tárolását. A közelszőlői házat télen nem lakták. Róza feljegyzései szerint is csak májusban takarították ki és készítették elő az esetleges ott tartózkodásra. A fehérfalú nagy teraszos házban három szoba és a teraszhoz kapcsolódva egy zárt nappali szoba, konyha és fürdőszoba volt. Mindkét épület alatt pincéket alakítottak ki. A polgári életforma szinte elválaszthatatlan feltétele a háztartási kisegítő személyzet alkalmazása. A háziasszony elsődlegesen irányító, szervező és reprezentációs szerepeket töltött be. A külvilág előtt az utóbbi volt látható, míg a háztartásvezetés módozatai többnyire rejtve maradtak. Ezért kivételes öröm a társadalomkutatónak, ha olyan forrást elemezhet, ami a mindennapok e rejtett részébe enged bepillantást. Róza asszony háztartásában népes kisegítő személyzet, három nőcseléd és egy szakácsnő tevékenykedett. Egyes nagyobb munkák idején, mint a szüret, a káposztaeltevés, a disznótor, besegítettek az egyébként külső munkákra alkalmazott béresek s a dohányföldre szerződtetett feles kertészek és feleségeik is. Egyes szakfeladatot speciális tudásuk miatt e feladatra megfogadott napszámosokkal végeztetett. Ilyen volt a mosás, a vasalás, a szappanfőzés. Alkalmaztak állandó jelleggel egy kocsist is. A cselédeket csak keresztnevükön említi: Rozi, Ágnes, Örzse, vagy munkájuk szerint: a szakácsnő, a szobalány. Hasonlóan keresztnéven nevezi a három dohányföldön lakó feles kertészt: Jusztin, Károly, László. Egyetlen eltérés a „Pál gazda” megszólításban észlelhető. E megszólítás bizonyára a mindenesként alkalmazott férficselédtől, Palitól különbözteti meg a szántóföldi gazdálkodás „tanyás gazdáját”. A háztartásra költött havi összeg, legalábbis az, amit a naplóba Róza feljegyzett, megközelítően a férj évi fizetésének 1/10-ed része volt, ami tekintve a család létszámát, takarékos életvitelt tett lehetővé. Ezért Róza különösen nagy gondot fordított az olcsóbb, saját termelésű vagy kedvezményesen beszerzett nyersanyagok felhasználására. A havonként a férjtől kapott háztartási pénzt azok az összegek egészítették ki, amelyeket kisegítő gazdaságként a háziasszony hatáskörébe utalt közelszőlői gyümölcsökből vagy a feleskertészek feleségeivel neveltetett baromfiból kiárult. Minden krajcárt igyekezett megfogni, ezért pontosan feljegyezte az eladási árakat, s azt is mit mennyiért vásárolt, nehogy legközelebb tudatlanságból túlköltekezzen. Az egész Hoffer háztartásban állandósult egyfajta rendszeresség, ami a munkavégzés ritmusában és a felhasznált anyagok mennyiségében is tükröződik.
