Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Bánkiné Molnár Erzsébet: A megfelelni akarás megnyilvánulásai egy kisvárosi polgárcsaládban
172 Mentalitástörténet Bánkiné Molnár Erzsébet A háztartási munkákat éveken át azonos ütemezés szerint végezték. A nagymosás havonta két-három napig tartott, s általában 9 darab szappant használt el a mosónő. A vasalás ezt követően két napot vett igénybe. A mosáshoz szükséges szappant a disznóvágás zsíros hulladékából Róza asszony főzette. A szappanfőzőnőt a házhoz hívták, ahol a napszám mellé reggelit, ebédet, uzsonnát és vacsorát is kapott. A feljegyzés nemcsak azt tartalmazza hogyan, miből mennyi szappant főztek, hanem a főző asszony menüjét is. Ez utóbbi szintén bizonyos állandóságot mutat: a reggelihez járt a pohár pálinka, az ebédhez és vacsorához pedig a bor. Más munkásoktól eltérően azt ette ebédre, amit a családtagok, s külön feljegyzi azt is, hogy e mellé fehér kenyeret kapott. A vacsora is húsos étel volt. Akkor, amikor a mosás pénteki napra esett, arra is ügyeltek, hogy ne zsírral, hanem a katolikus böjt előírásait betartva vajjal főzzenek. A káposztasavanyítás november első felében történt. Minden évben azonos mennyiségű - 200 fej - káposztát vásároltak. Magát a káposztaeltevést kétféle módon is leírta. Az egyik mellett ott áll a megjegyzés „kedves Anyám módszere szerint”. Hasonló megjegyzést több helyen találunk. A családi emlékezet által megőrzött szokások megtartása tehát Róza háztartásában is kiemelt fontossággal bírt. A házkörüli munkákhoz kapcsolódó alaptevékenységeket, cselekménysorokat a szigorú rend, a szinte rítusszerű azonosságra törekvés vezérelte. Hétköznapok és ünnepek A szokásszerűség nem csupán a munkás hétköznapokat, az ünnepeket is átszőtte. Az ünnepre való rákészülés szinte részévé vált az ünnepnek, elválaszthatatlan tartozéka lett, ami részben a szubjektív ráhangolódást, részben az ünnep rituáléjának megfelelő zökkenőmentes lebonyolítását is szolgálta. Jól érzékelhető ez a többször lejegyzett karácsony előtti készülődésnél. A karácsonyfa állítását Róza asszony 1900-ban említi. A Kecskeméten vásárolt fát zöld papírral bevont dézsába állították. A fa ára közel három kiló szalonna árának felelt meg. A díszítésről sajnos nincsenek feljegyzések. Annál bővebb tájékoztatást kapunk az ünnepi készülődésben éveken át kiemelt helyet elfoglaló kalácssütésről. A karácsonyi kalács ünnepi jellegét erősítette, hogy nemcsak az előkészületekben vett részt az egész ház népe, a kisült kalácsból is részesültek. Rangsor szerint a három nőcseléd 3-3 darabot, a két béres 2-2-őt, a kisegítő alkalmi lány szintén 2- őt kapott. A szűk család tagjainak jutott, ami megmaradt, 3-5 darab. A társadalmi összetartozásnak a fenntartását és elismertetését erősítette az elhalt rokonokról, családtagokról, ismerősökről történő helyi szokások szerinti megemlékezés is. A naplóban leírt halottak napi megemlékezésre a család társadalmi helyzetének és belső hagyományainak megfelelően készültek. A megelőző szervező munka során számba vették az elhunytakat. Előkészítették a megemlé
