Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Bánkiné Molnár Erzsébet: A megfelelni akarás megnyilvánulásai egy kisvárosi polgárcsaládban
A megfelelni akarás megnyilvánulásai egy kisvárosi polgárcsaládban 165 karékpénztár elnöke 1897-ben Hoffer József, alelnöke Szabó Sándor, ügyvezető igazgatója Hoffer Imre. A polgárság másik csoportját a módos kereskedők, a helyi pénzvilág irányítói, a magasabb rangú tisztviselők képezték. Hozzájuk csapódott a helyi értelmiség vezető rétege. Ők elsődlegesen beházasodással, közéleti tevékenységgel alapozták meg elismert polgári helyzetüket. Ezeket a társadalmi csoportokat kapcsolatrendszereik tovább tagolták. Még az „ezerholdasok” rendkívül kisszámú csoportja sem volt egységes. Az elkülönülést az eltérő politikai pártállással, egyesületi tagsággal, a családi és a szabadidős ismeretségekkel demonstrálták. A mezőgazdaságban megtermelt jövedelem a nagyobb birtokosoknál egyrészt bizonyos mértékű termelés-korszerűsítést eredményezett, másrészt magánépítkezéseket és költségesebb életmódot finanszírozott. A félegyházi üzlethálózat luxus igényeket is kielégítő széles kínálatában a gyöngyvirágkrém, az angol és francia illatszerek éppúgy helyet kaptak, mint az aratópálinka, az Esterházy konyak, a Törley pezsgő, a pisztráng, a rák, és a déligyümölcsök. A Kossuth kalapok mellett amerikai gyártmányú cipőket, mindenféle divatcikket árusítottak. Cséplőgéptől a varrógépig, patkószegtől az aranyozott képkeretig mindent kaphatott a vásárló. Megjelent tehát a presztízs fogyasztás is, a helyi újságok gyakran közöltek részletes leírást a bálokon és egyéb rendezvényeken látható hölgyek ruháiról. A jótékony célú alapítványozás, az adakozás, a belépőjegyek felülfizetése kötelező járuléka lett a társadalmi rangnak. A kisváros nyilvánossága figyelő szemmel kísérte az egymással barátkozó vagy egymástól elzárkózó társasági körök alakulását. Jelentősége volt a pártbeli hovatartozásnak, az egyesületi tagságnak, de még annak is, ki melyik kocsmát látogatta. Kialakultak az egyes társadalmi rétegek külön-külön művelődési és szórakozási helyei, alkalmai. A polgárok a kaszinóban, a gazdakörben, a népkörben, a főgimnázium zenetermében, vagy a városháza nagytermében tartott felolvasó-esteken élték a maguk külön társasági életét.6 Ezekről a társasági kapcsolatokról a külvilág számára mutatott polgári életmódról viszonylag széleskörű ismeretekkel rendelkezünk. Igen gazdag forrása ezen ismereteknek a korabeli sajtó és az ekkor már létező fotódokumentáció. Mindez - bár fontos - úgy gondolom csak a felszínt mutatja meg, hiszen a közéleti elismertséghez a magánéletben sokaknál szerény anyagi háttér és csak felszínes polgári életvitel társult. Az említett forrásokból nem ismerhetők meg a polgári családok külvilág előtt titkolt, vagy egyszerűen csak rejtve maradt működési mechanizmusai, a magán és a társasági életben követett, kialakított taktikái és stratégiái. Ez utóbbiakba enged bepillantást az a háztartási könyvecske, amelyet egy szerencsés véletlen juttatott a kezemhez. A háztartási könyvecske, amelyet már közreadtam, (Polgárok Kiskunfélegyházán 1890-1913. Debrecen, 6 Bánkiné Molnár E. 1981.
