Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Soós Viktor Attila: A Katolikus Egyház 1956-ban, különös tekintettel Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek szerepére
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1956-BAN 351 elmozdítások, lemondások, új kinevezések területén voltak tetten érhetők. Azaz, ha azt nézzük, hogy milyen hatása, következménye volt az 1956-os forradalom és szabadságharcnak az egyházak életére, akkor elsősorban a személyi változásokra érdemes figyelni. Igaz ez már 1956 októberére-novemberére, amikor az egyházmegyék vezetői elmozdították azokat a békepapokat, akik vezető pozícióba kerültek a pártállam támogatásával és a döntéseik, tevékenységük a párt és annak intézményei útmutatása alapján született meg. Ezek az elmozdítások november 4-e után bosszúért kiáltottak. Az elmozdítottak többségét igyekeztek visszahelyeztetni, vagy más/jobb pozícióba helyeztetni. A kádári politika ezt a lépést elsősorban Mindszentynek, de a többi egyházi vezetőnek sem bocsátotta meg. Az állampárt vezető testületéinek ülésein kiemelt helyet foglaltak el az egyházakkal kapcsolatos témák. A MSZMP Politikai Bizottsága közel hatvan alkalommal tárgyalt vallási, az egyes felekezetekkel kapcsolatos előterjesztéseket, továbbá számos más határozat is érintette a hazai egyházakat. Az ügyek eloszlása azonban korántsem volt egyenletes a Kádár-korszakban. A hatvanas évek végéig sűrűbben és fajsúlyosabb kérdések kerültek a pártvezetés asztalára, többnyire önálló napirend keretében. A későbbiek folyamán már csak mellékesen foglalkoztak egy-egy esettel. De az egyházpolitikát, az egyházakhoz való viszonyulást megszabó útmutatást rendszeresen tűzte napirendjére az MSZMP vezető szerve. A Politikai Bizottság még 1989 áprilisában is tárgyalt az egyházpolitika fejlesztésével kapcsolatos irányelveket. A legfelsőbb pártfórumok tagjai az általános elvi iránymutatásoktól a konkrét beavatkozásokig számos javaslatról döntöttek. Direkt intézkedésekre elsősorban az 1956-os forradalom leverését követő időszakban került sor. A központi akarat érvényesülését ekkor még csak részletekbe menő utasításokkal lehetett biztosítani. 1957. augusztus 13-án például a Politikai Bizottság tagjai, tiltakozásul a hazai katolikusokat bátorító szentszéki megnyilatkozások miatt, erőteljes adminisztratív intézkedésekre adtak utasítást: megtiltották a vatikáni dokumentumok nyilvánosságra hozatalát; egyúttal a sajtóban, rádióban tiltakozó, lejárató kampány indítását kezdeményezték; kimondták, hogy a püspökkari konferenciák összehívásához és bármilyen egyházi állás betöltéséhez előzetes állami engedély szükséges. Emellett konkrét lépésekről is döntöttek: a nyomás fokozása érdekében utasították a már korábban kinevezett miniszteri biztosokat, hogy folyamatosan a püspökségi épületekben tartózkodjanak és ellenőrizzék az egyházmegyék kormányzását. Az Elnöki Tanácsot pedig kötelezték, hogy vonja meg Badalik Bertalan veszprémi püspök működési engedélyét, továbbá utasították a Belügyminisztériumot, hogy kb. 40-50 papot vegyenek közbiztonsági őrizetbe. Az MSZMP egyházellenes politikája 1958 közepére kristályosodott ki. Ekkor két határozatban rögzítették a vallás- illetve az egyházüldözés rendszerének alapjait. Itt fogalmazódott meg legfelsőbb szinten az az elméleti konstrukció, amely elválasztotta
