Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Soós Viktor Attila: A Katolikus Egyház 1956-ban, különös tekintettel Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek szerepére
352 SOÓS VIKTOR ATTILA a vallás elleni (ideológiai) küzdelmet az egyházi reakció - azaz az ellenségesnek minősülő egyházi személyek - elleni politikai harctól. Mindez arra utal, hogy a rendszer konszolidációjához, később stabilitásának fenntartásához a hatalom szükségesnek látta a lojális egyházi vezetés fenntartását. Ennek érdekében az egyházak kezelésével kapcsolatos hatásköröket igyekeztek a különböző szervek között megfelelően elkülöníteni. Az Alkotmányt és a törvényeket alapvetően sértő intézkedési terveket pedig csak a legszűkebb nyilvánosság számára közölték. A „vallásos ideológia elleni harc” formailag egyes állami szervek és az ún. társadalmi szervezetek feladatkörébe tartozott, míg az egyházi reakció elleni küzdelem a politikai rendőrség feladata volt. Ezek a tevékenységek azonban a pártállam működési mechanizmusai miatt többszörösen összefonódtak. A pártirányítás minden állami szervben többszörösen érvényesült. Az MSZMP vezetése így akarata érvényesítésének érdekében bárhol beavatkozhatott az eljárásokba. A forradalom leverése után, a lassan konszolidálódó politika az egyházakat már nem kikapcsolni akarta, hanem hasznossá tenni a párt érdekei szerint. A pártállam kiváltképpen a mezőgazdaság szocialista átalakításában igényelte az egyházak pozitív állásfoglalását. Továbbra is megmaradt a vallásellenesség, de eszközei lassan finomodtak. Az egyházi elhárítás (BM II/5-C. Alosztály) tartótisztjeinek a legfontosabb feladata: 1.) az egyház legfelső vezetésébe való beépülés, 2. az „illegális tevékenység” felderítése és megakadályozása, 3. az illegális külföldi csatornák felderítése és manipulálása lett. Ezek révén az állambiztonság elsődlegesen az egyházi kinevezések, diszpozíciók befolyásolásához járult hozzá, az Állami Egyházügyi Hivatal munkáját segítette. Ezekben az években különösen egy feltételezett titkos egyházi hierarchia, a titkos püspökkinevezések és papszentelések érdekelték a szerveket. Az ilyen nyomozások már az egyházi utánpótlást, az ifjúsági elhárítást is érintették. Elsőként a „Teológusok” és a „Kizártak” üggyel mért komoly csapást a papképzésre az állambiztonság. Előbbiben az 1956-os röplapok összeállításáért és terjesztésért ítéltek el szeminaristákat, utóbbi alapját pedig a titkos papszentelések adták. A budapesti Központi Szemináriumban 1959. január 23-án a kispapok távolmaradtak a békegyűlésről. Az ÁEH a hangadók kizárását követelte, és 14 növendéket ki is tettek a Szemináriumból, majd mivel társaik szolidaritást vállaltak velük, újabb 59 növendék és 3 elöljáró távozását kezdeményezték. Többségüket állami nyomásra a Püspöki Kar 1959 márciusában kizárta a szemináriumból. Tabódy István vezetésével a kispapok megszervezték további teológiai képzésüket, sor került titkos papszentelésekre, melyek az állam szemében illegálisak voltak. Ennek felderítése nyomán születtek meg azok az első ítéletek, amelyek közvetlenül az egyházi utánpótlás keretek közé szorítását célozták. A Fekete Hollók ügy részeként 1961. június 29-30. között zajlott az illegális hittanárok pere. Az 1961. februári letartóztatást követően június 29-30-án „szervezkedésben való részvétel” vádjával Rédly Elemért 3 év 6
