Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Soós Viktor Attila: A Katolikus Egyház 1956-ban, különös tekintettel Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek szerepére
354 SOÓS VIKTOR ATTILA központi létszámhoz, amit kiegészített a megyeszékhelyeken a tanácsi apparátusban tevékenykedő egyházügyi megbízottak működése. Az egyházak vezetésében, irányításában változások álltak be. Mindszenty József, aki a forradalom alatt négy napig az esztergomi egyházmegye és ezzel a Püspöki Kar vezetője és irányítója volt, menedéket kért az Amerikai Egyesült Államok követségén, ám még heteken, hónapokon keresztül igyekezett egyházmegyéjét vezetni, irányítani, de befogadói egyértelművé tették, hogy a követség keretei között erre nincs lehetőség. Witz Béla esztergomi általános helynök 1957. január végén lemondott az Esztergomi Főegyházmegye vezetéséről. Grősz József kalocsai érsek szentszéki felhatalmazás alapján február 9-én Endrey Mihály egri segédpüspököt nevezte ki speciális delegátusnak az Esztergomi Főegyházmegye kormányzására. Megbeszélések indultak a püspöki kar és az állam között az állam és az egyház viszonyáról és a püspöki kar békemozgalomba való bekapcsolásáról. A püspöki kar vezetését Czapik Gyula 1956. májusi halála után a házi őrizetből elengedett és Kalocsára visszatérő Grősz József kalocsai érsek látta el, aki 1956-os forradalmi napok alatt visszafogott, november 4-e után egyértelműen a pártállamhoz lojális nyilatkozatokat és cselekedeteket tett. Grősz megítélése kettős, nyilván igyekezett az egyház életét, működését segíteni, ugyanakkor egyértelműen kiállt a kádári pártállam mellett. A hatalom erősödésével 1957 tavaszára az egyházakat is elérték a megtorló intézkedések. Ilyennek elsősorban a megfélemlítésből alkalmazott internálásokat, börtön- büntetéseket (március 15. és április 4. előtt) tekinthetjük, de az erőszakos fellépések sora a súlyos fizikai bántalmazásokon át egészen a politikai jellegű papgyilkosságokig terjedhetett. Kenyeres Lajos, Szekuli Pál és Brenner János katolikus papok, szerzetesek meggyilkolása különösen is megrázó. A helyi pártállami, belügyi emberek aktivitása, brutalitása figyelhető meg ezekben a gyilkosságokban. Az egyes egyházakkal, felekezetekkel a pártállam különböző módon lépett fel. Más helyzetből indultak 1956 után az egyházak és másként igyekezett hozzájuk viszonyulni a pártállam, hiszen más-más sérelmek, megtorlásra váró események kapcsolódtak az egyes egyházakhoz. Mindszenty 56-os szerepvállalása, a békepapok elmozdítása, számos bebörtönzött pap forradalom alatti kiszabadulása, az egyház létszáma és jelentősége olyan tényezők, amik miatt a kádári pártállam kemény fellépést érzett jogosnak a katolikus egyház irányába, amely megindult 1957-ben és éveken, évtizedeken keresztül különböző intenzitással, de egészen a rendszerváltásig megfigyelhető. Ennek brutalitása a hatvanas évek elején volt talán a legintenzívebb. A Rákosi-korszakhoz történő visszatérést jelentette az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának (IKB) 1957. márciusi határozata, amely a korábban felépített
