Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Erdélyi Szabolcs: Nedamtól Komáromig - Komárom településszerkezetének változása a 18-29. században
26 ERDÉLYI SZABOLCS 1643-ban I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a Habsburgok ellen belépett a harmincéves háborúba. A következő évben erős hadsereggel a felvidéki várak jelentős részét el is foglalta. Rákóczi közeledtének hírére erődítési munkák kezdődtek, amelynek során a dunai és a vág-dunai palánkok megerősítésére is sor került, a városfal és a palánkok helyreállítása csak 1650-re készült el.68 1661-re korszerűtlenné váltak és megrongálódtak a dunai és vág-dunai hídfőerődök is, ezért mindkettőt lebontották és megerősítve négyágú csillag alakúra újjáépítették. A dunai Szent Péter-palánk nyugati oldalához öt földbástyával megerősített sáncsort raktak.04 1682-ben hatalmas árvíz zúdult Komáromra, amely az erődítményeket is jelentősen megrongálta. Helyreállításuk 1683 tavaszára fejeződött be.70 Bár a Rákóczi- szabadságharcban közvetlen támadásnak Komárom vára nem volt kitéve, a császári csapatoknak fontos támaszpontja volt. Biztos fedezetett jelentett az itteni hídon való átvonuláshoz.71 A szatmári békekötést követően a vár elvesztette jelentőségét. Csak az 1740-ben kitört osztrák örökösödési háború, majd Napóleon hadjáratai fordították a figyelmet ismét a komáromi erődítményre. 1808-ban az Öreg- és az Újvár helyre- állítása után a dunai és vág-dunai hídfőerődöket is helyreállították. 1809. június 14-i vesztes győri csatát követően a nemesi felkelő sereg megmaradt csapatrészei, a hátráló császári csapatokkal együtt Komáromnál gyülekeztek, ide vonult vissza József nádor is. Miután július 5-6-án Napóleon csapataitól a császári sereg súlyos vereséget szenvedett, az udvar nem maradhatott tovább Olmützben, I. Ferenc császár és király kíséretével július 14-én Komárom várába érkezett. Komárom így hadműveleti központ és főhadiszállás lett. Az erődítési munkálatokat a nádor személyesen vezette. Ideiglenes, földből épült erődítések készültek ekkor. A központi erődítmények és a vág-dunai hídfőerőd mellett az új-szőnyi terület védelméről is gondoskodni kellett. Új-Szőny védelmi rendszere a nemrégiben átépített 3-3 zárt sánccal biztosított Csillagerődre támaszkodott. A Csillagerődöt az Öregvárral két hajóhíd kötötte össze, a polgári forgalmat a Komárom és Új-Szőny közötti régi hajóhíd bonyolította le. Az itt elhelyezett alakulatok a település nyugati peremétől, a Duna partjától félkör alakban a Csillagerődig rendezkedtek be védelemre. A beásott gyalogság elé előretolt állásokat, földsáncokat építettek. Az új-szőnyi erődítési munkálatokat 1809. szeptember 7-én kezdték meg, és még a tél beálltával sem álltak le. A király komáromi tartózkodása idején ismerte fel a terület harcászati jelentőségét, ennek hatására adta ki utasítását, mely szerint Komáromot a monarchia legerősebb katonai támaszpontjává kell Kecskés László: Komárom az erődök városa. Budapest, 1984, Zrínyi Katonai Kiadó, 126-127. o. Uo. 132. o. Uo. 141.0. Uo. 147. o.
