Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Kántor Klára: A nixbrodi szállítmány. Esztergom-Kertváros betelepítésének kezdetei
A NIXBROD1 SZÁLLÍTMÁNY 249 Szalóky-féle térképen az Öreg-tó és a Kis-tó közti térség, a gyepmesteri ház és annak „munkagödrei" környéke. Marhajáró vagy mari ialegelő A város déli határában hatalmas, kb. 4000 holdas, de sovány, gyenge minőségű legelő területek voltak. 1767-ben Szalóky Nepomuk János felmérte a város határát s megállapította, hogy tágas legelőkkel rendelkezik, amelyeknek „pusztaságát csak terméketlensége múlja felül” A legelők kiteijedtek a dorogi út mindkét oldalán, a jobb oldalon az Öreg-tó - Lázár domb - Laposi föld (alias Nixbrod) környékére, a bal oldalon a Fári-, a Sas-hegy és Sátorkő, a Strázsa- és Bábszky-hegy vidékére. Ez utóbbiakról azt írja, hogy homok és csak gyom nő. A marhajáró minőségének javítására tett javaslatot a tanácsnak 1837-ben a városi főorvos, mely szerint bizonyos távonként facsoportokkal kéne beültetni a pusztaságot, hogy mind a fűféléknek, mind az állatoknak enyhhelyet biztosítson a nagy nyári hőségben. Vélekedése szerint ezzel csökkenteni lehetne a marhadög eseteinek számát is. A javaslatot a tanács felterjesztette a Helytartó- tanácshoz, amely támogatta azt, azonban a dorogi út építése miatt elhalasztották. A város a saját és a lakosság marháin kívül bértartást is vállalt. 1790-ben pl. a fűbér bevétele 568 forint 36 krajcár volt. A következő éven nem tartott a város fübéres marhákat, mivel a városi marhás gazdák kérelmezték ezt, azzal, hogy inkább kifizetik a város erre eső jövedelmét, mert úgy vélték, marháiknak nem jut elég legelő. A gazdasági bizottság véleménye szerint semmi sem indokolja ezt. Ezért a következő tavaszra elrendelték a hűbéresek felvételét, megszabva az egyes állatfajták legeltetési bérét. A marhás gazdák félelme talán nem volt teljesen indokolatlan, mivel általában a város nagyszámú fubérest fogadott fel. Volt úgy, hogy csak a vízivárosi mészárosnak 500 marhája legelt az esztergomi határban. Marhajtató Több helyen is említik a források, itatás történt az Öreg-tóban és a Duna mentén elhelyezkedő más tavakban (Kis-tó, Hosszú-tó, Bottyán-tó, Kerek-tó stb.), valamint mesterségesen kialakított hatóknál. Ilyen lehetett az ún. Pékmalom melletti itató, ahol egy forrás vizét fogták fel és vezették vályúba. Mellette halastó is volt. A Strázsa-hegy alatt szintén említenek a források mesterséges itatót. Nixbrod vagy Lapos(on) Földjének gyenge minősége és a várostól való nagy távolsága miatt az itt kiosztott földeket gyakran elhagyták vagy elhanyagolták tulajdonos. Az elnevezés nagy valószínűséggel az itteni föld terméketlenségére utal, de lehet, hogy a magyar „Kenyérmezőpuszta ” fordítása. Ennek némileg ellentmond, hogy a Kenyérmező elnevezés viszonylag későn, a 19. század 30-as, 40- es éveiben bukkan fel az iratokban, Kenyérmező vagy Kenyeres telek formában. A kenyérmező kifejezés helynévként való használatával általában is gyakran találkozhatunk, egyszerű szántóföld értelemben. Öreg-tó A Szentléleki-patak, mely a hegyek közül lefolyó vizeket viszi a Dunába, a sík területen szétterül és jelentős mocsarat képez. Lecsapolását többször tervbe vette a város, időnként felmérette, tervezetet készíttetett, amelyek nem valósultak meg. 1763. augusztus 3-án például Kollár Péter, városkapitány készített egy
