Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Kántor Klára: A nixbrodi szállítmány. Esztergom-Kertváros betelepítésének kezdetei
A NIXBRODI SZÁLLÍTMÁNY 233 A város ezután még évekig hosszadalmas pereskedésben vívta csatáját a Lauber- örökösökkel - özvegy Laubemé Einczinger Teréziával (később Luczenbacher Já- nosné), valamint a két kiskorú gyermekkel, illetve törvényes képviselőjükkel - a nixbrodi földekért. 1812. március 10-én tűzte napirendre a tanács azt a kamarai leiratot, mely erősen megfeddte a városvezetést, hogy nem tett eleget az 1795. és 1799. évi királyi parancsban előírt nixbrodi alias kis-esztergomi telepítésnek és elmulasztotta erről időről-időre tájékoztatni a Kamarát. A megintést Baranyay Ferenc agilitásának köszönhette a tanács, aki néhai Lauber Ferenc sógoraként, az időközben férjhez ment Lauber Terézia képviseletében, több ízben panasszal élt a városi magisztrátus ellen a nixbrodi földek kapcsán. A város - válasza szerint - azért hallgatott eddig, mert egyszerűen nem volt semmi közölnivalója, ugyanis a többszöri hirdetés ellenére soha senki nem akart sem egész fundust, sem zsellértelket vásárolni, sem házat építeni. Ezért - habár az 1799. évi felsőbb utasítás előírja a telepítés menetéről való tájékoztatást -, nem tudtak mit írni. Másfelől pedig a nixbrodi földek tulajdonosa, Lauber Ferenc végrendeletileg a két kiskorú gyermekére hagyta az ottani földeket, mégpedig természetben, tehát a telepítés dolga igencsak akadályoztatva van.96 Iratainkból nem egyértelmű, de valószínű, hogy a földcserét a Helytartótanács javasolta, a per lehetséges lezárásaként. Az 1817-ben érkezett leirata is hangsúlyozza, hogy a Lauber-örökösökkel mindenképpen szükséges megegyezni, hogy a telepítés befejezést nyerjen, sőt megjelöli benne a lehetséges csereföldeket is: az egyik a Bottyán pallagja, a másik az ún. Dinnyeföldek, ez utóbbi jelenleg gyepes legelő.97 Özvegy Laubemé azonban kemény feltétellel állt elő: hajlandó elcserélni nixbrodi földjeit, ha Kúria dűlőbeli földeket kap cserében. A kiküldött vizsgálóbizottság véleménye szerint ez viszont lehetetlen, mivel a földek minősége távolról sem azonos, ugyanis a kúriai földeket 10-szeres áron lehet eladni, mutatja a bérleti díjak nagysága is. így megegyezés egyelőre nem születhetett, a város egyébként is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a telepítést a király rendelte el, döntsön ő a nixbrodi földekkel kapcsolatban.98 Az említett helytartótanácsi rendelet a Nixbrodon eladásra szánt telkek árát - a korábbi 100 illetve 6 forint 40 dénárról - 250 illetve 40 forintra emelte fel. MegállaMNL K.EML IV.lOOl.g. 1812. F. 2. No 52. MNL KEML IV.lOOl.g. 1817. F. 2. No. 249. MNL KEML IV. 1001.a. 825/1818. sz.
