Várospolitika és közigazgatás - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 21. (Esztergom, 2011)
VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS - Tóth Krisztina: Esztergom város hivatalviselői 1683–1711
TÓTH KRISZTINA A 18. század elején újraéledő és néhány év múlva szabad királyi városi rangot szerző Esztergom irányításának megszervezése nem előzmények nélkül való, mert bár a város az Árpád-korban gyakorolt vezető szerepét a 14. század végére elvesztette, a középkor folyamán a király fennhatósága alá tartozott, azaz bíróválasztási joggal és saját önkormányzattal rendelkezett. A 16. század elején a Werbőczy István által összeállított jogkönyv, a Tripartitum a személynöki városok közé sorolta Székesfehérvárral és Lőcsével együtt.4 A fennmaradt tanácsi névsorok alapján tudjuk, hogy a város élén álló bíró mellett tizenkét tagú esküdttanács működött. A török hódítás előtti utolsó bíró, akinek neve ránk maradt, az 1498 és 1500 között működő Súkán János volt.5 A tanács tagjait felsoroló utolsó kiadvány 1483. április 9-én készült. Ekkor Bolya Sebestyén, Andrássá Péter, Tamás kereskedő, Zúbar János, Székel Bertalan, Henczy Miklós, Thericeny Pál, Balassa László, Bajthy Gergely, Weres Bertalan, Komád kereskedő és Balázs segítette a város vezetőjének munkáját.6 A 14-15. század fordulóján legtöbb városunkban kialakult a külső tanács, amelynek elsődleges feladata a város gazdasági ügyeinek intézése volt. Tagjainak száma szinte mindenhol huszonnégy fő volt.7 Esztergomban nincs tudomásunk arról, hogy ez a testület létrejött volna. Létrejöttét nem is indokolta semmi, hiszen a városban nem telepedtek le gazdag német kereskedők, így a helyi kiskereskedőkkel sem volt viszályuk, amely más városainkban a külső tanács kialakulásához vezetett.8 Bár forrásaink néha a belső tanács tagjainál több, a város ügyeiben intézkedő esztergomi polgárt is felsorolnak, számuk vagy több, vagy kevesebb huszonnégy főnél, így ezt nem tekinthetjük külső tanácsnak.9 A település igazgatásában fontos szerepe volt az írásbeli ügyek intézőjének, a városi kancellária vezetőjének, azaz a jegyzőnek. Szabad királyi városainkban általában a 14. század folyamán jött létre a jegyzői hivatal.10 Egyik első adat erre éppen Esztergom városából 4 Werbőczy István: Tripartitum. A dicsőséges Magyar Királyság szokásjogának hármaskönyve. Budapest, 1990, 493. o. (3. rész, Vili. cím.) 5 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MÓL), Diplomatikai Fényképtár (a továbbiakban: DF) 236332.; MÓL, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 20989. 6 MOL, DF 208788. 7 Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Budapest, 1955, 336. o. 8 Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig. Levéltári Közlemények, 1971. (42. évf.) 240— 244. o. 9 Konrad Schünemann: Die Entstehung des Städtewesens in Südosteuropa. Breslau und Oppeln, [é. n.], /Südosteuropäische Bibliothek, 1./, 83-84. o. A szerző a külső tanács létrejötte mellett foglal állást, érvei azonban a fentiek alapján cáfolhatók. 10 Vö. Házi Jenő: A városi kancellária kialakulása Sopronban. Soproni Szemle, 1956. (IX. évf.) 3. sz. 202-215. o. 74
