Várospolitika és közigazgatás - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 21. (Esztergom, 2011)

VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS - D. Szakács Anita: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyve az 1700-as évek elejéről

D. SZAKÁCS ANITA

plébános,21 22 23 24 az iskolamester,25 a városi orvos,26 továbbá megjelennek a város tulajdonában álló haszonvételek, így a városi kocsma27 és a mészárszék28 bérlői is.

A privilégium megszerzése mérföldkő volt a város életében, hiszen az a város számára a bormérés, a húsvágás, a legeltetés, favágás, vadászat, halászat jogát, a vásárok és a mértékek felügyeletét is biztosította. Ugyanakkor a városi tanács már a korábbi esztendőkben is törekedett a későbbi kiváltságlevélben biztosított jogok gyakorlati érvényesítésére. így az 1708. július 27-én meghozott határozata értelmében senki sem hozhatott be idegen bort a város területére.29 Ezt megelőzően a város már 1708. január 14-én - a nagy kiadásaira való tekintettel - határozatba foglalta, hogy nagyböjt napjáig a borkimérés joga kizárólag a várost illesse, a polgárság majd ezt követően gyakorolhatja a borkimérés jogát.30 A tiltott bormérőket szankcionálták. Aki ez idő alatt bort mért ki, annak borát elkobozták. Az így elkobzott bor egyharmada a borbírákat és a kapitányt, kétharmada pedig a várost illette meg. A négy országos vásár idején, két-két héten keresztül, a város már ekkor is a kizárólagos bormérés szabadalmával rendelkezett. Ha valaki ez idő alatt mégis bort akart mérni, úgy annak egy akó bor után 20-40 dénár illetéket kellett a városnak fizetnie, illetve saját termésű bora után 12 dénárt kellett lerónia. A sörkimérés a város 1707. január 26-án kelt rendelkezése értelmében úgyszintén illetékköteles volt. A városi mészárszék ügyében 1707. augusztus 24-én ugyancsak egyezség született Sailer Tóbiás és Wirschine Mátyás mészárosokkal. Az egyezség értelmében nevezettek a városnak 65 forintot és egy font faggyút szolgáltattak be, a várparancsnoknak és a városbírónak pedig szombatonként nyelvet szállítottak.31 A zűrzavaros időkre való tekintettel ez az összeg 1708-ban 45 forintra és fél font faggyúra csökkent,32 majd 1709-re 40 forintban és fél font faggyúban állapították meg a díjtételt.33

*

21 Uo. II. Nr. 371., 427., 455.

22 Uo. II. Nr. 386.

23 Uo. II. Nr. 296.

24 Uo. II. Nr. 148., 284.

25 Uo. 11. Nr. 148., 250., 285., 388.

26 Uo. II. Nr. 448.

27 Uo. II. Nr.207„ 351.

28 Uo. II. Nr. 76., 108., 124., 157., 328., 329.

29 Uo. II. Nr. 126.

30 Uo. II. Nr. 116.

31 Uo. II. Nr. 108.

32 Uo. II. Nr. 124.

33 Uo. II. Nr. 157.

98