Várospolitika és közigazgatás - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 21. (Esztergom, 2011)
VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS - Kenyeres István: Buda, Pest, Esztergom és Székesfehérvár szabad királyi városi címének visszaszerzése
KENYERES ISTVÁN ügyek rendezése, ekkor váltják vissza a legtöbb birtokot. A négy város 1701-ben több előterjesztéssel fordult az uralkodóhoz. Az előterjesztésekben a városok sokat panaszkodtak nehéz helyzetükre, különösen a hegyvámfizetés és a katonai beszállásolások miatt. Mint írták, annyira elszegényedtek, hogy kénytelenek házaikat elhagyva falvakba költözni. Különösen Székesfehérvár szenvedett sokat emiatt. Sérelmeik orvoslásán kívül szabad királyi státusuk helyreállítását is kérték a városok: az ország területébe való visszacsatolásukat (reinkorporáció), a területük feletti jogot (jus territoriale), a törvénykezési jogot (jurisdictio), a városi haszonvételek visszaadását. Kérték a középkori oklevelekben szereplő birtokok átadását is. Kérvényezték, hogy csak a városi tanács engedélyezhessen borkimérést, mészárszéket, serfőzést (a nemeseknek, a megyének és az egyháznak erre ne legyen joga a városok területén), továbbá azt, hogy a városok területén a legeltetés, a malom, a vadászat, a fakitermelés stb. joga a városoké legyen, és a helyi vámok felett is ők rendelkezzenek. Az áriimitáció kiadási joga, gyám- és kegyúri jog, vám- és harmin- cad-mentesség illesse meg őket az ország törvényei szerint. A legfontosabbnak a szabad tanács- és bíróválasztás, valamint a szabad törvénykezési gyakorlat (polgári és büntető ügyekben, pallosjog) megadását tartották. A fellebbvitel kapcsán kérték, hogy régi szokás szerint Buda és Pest a támokszékhez, Székesfehérvár és Esztergom a személynöki székhez fellebbezhessen; a város minden lakója (nemes, nemtelen, rácok és zsidók) a város joghatósága alá tartozzon, és mindenki viselje a város terheit. A megyék ne avatkozzanak be a városok dolgaiba, különösen bírósági ügyekbe, ne vethessenek ki adót rájuk (különösen a szállítási adót, a forspontot), és a katonai hatóságok se avatkozzanak be a városok ügyeibe.34 Az 1702-ben ismételten benyújtott kérelmekre és a Bécsben folyó tárgyalásokon* 33 felvetett kérdésekre - József főherceg és Kollonich Lipót közbenjárása ellenére - egyelőre nem kaptak érdemi választ. Az események 1703-ban gyorsultak fel. Ennek oka a nyugati fronton elszenvedett vereségeken kívül a birodalom legnagyobb hitelezőjének és hadiszállítójának, az Oppenheimer bankháznak a csődje is szerepet játszott. 34 Az idézett kérelmet lásd Buda, Pest, Székesfehérvár és Esztergom közös instanciái a Neoaquistica Bizottsághoz, 1701-ből (s. d.). BFI. IV. 1002. uu. Buda Sz. Kir. Főv. Lt. Miscellanea Tárgyi iratok. A városi kiváltságlevélre vonatkozó iratok 335-354., 385-391. o., valamint Bácskai Vera (szerk.): Források Buda, Pest és Óbuda történetéhez, 1686-1873. Budapest, 1971, /Források Budapest múltjából. 1. kötet/, No. 5. 28—29. o. 33 Lásd például a székesfehérvári tanácsülési jegyzőkönyv 1702. július 15-i bejegyzését, ami szerint Bécsbe invitálták a négy város követeit a privilégiumok és a telekkönyv ügyében. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára (a továbbiakban: SzVL ) IV. 1002. a. Tanácsülési jegyzőkönyvek. 1702. júl. 15. (35. o.) (Itt köszönöm meg Csurgai Horváth József kollégámnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a hivatkozott jegyzőkönyvi oldalak digitális másolatait.) 58
