Várospolitika és közigazgatás - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 21. (Esztergom, 2011)
VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS - Kenyeres István: Buda, Pest, Esztergom és Székesfehérvár szabad királyi városi címének visszaszerzése
KENYERES ISTVÁN gát.7 Székesfehérvár esetében a kezdeti magyar betelepülőket a német bevándorlók szorították ki a városból a külvárosba.8 Esztergomban ugyan jelentős volt a magyar betelepülés, de a német ajkúak váltak meghatározó elemmé.9 A gyökértelen, idegenből ideszármazott polgárság azonban hamar értesült a négy város hajdani dicső múltjáról és jelentőségéről. Ezzel először Buda és Pest követei találkozhattak az 1687. évi országgyűlésen, ahová a budaiakat például „incolis olim liberae ac regiae Civitatis Budensis”, azaz „az egykori szabad királyi város Buda lakosaidként hívták meg.10 Itt szembesültek a részben kamarai tisztviselőkből álló, illetve birodalmi területről bevándorolt városi tisztviselőkké, polgárokká lett városi kiküldöttek Buda és Pest egykori jelentőségével. Annak nincs nyoma, hogy Esztergomot képviselte volna bárki is ezen az országgyűlésen, Fehérvár pedig csak ezt követően került keresztény kézre. Már itt előre kell bocsátanom, hogy a korabeli, rendi Magyarország képviselői számára nem volt kétséges a négy város jogállása, hiszen rendszeresen címezték 1703 előtt valamennyit szabad királyi városnak, sőt Budát metropolitának, azaz fővárosnak is. Nemcsak a nádor, a tárnokmester vagy más szabad királyi város címezte őket így, hanem még az uralkodó is adott ki részükre ilyen megszólítással oklevelet. Ugyanakkor ez nem jelentette jogaik de facto elismerését, a városok továbbra is a budai kamarai adminisztráció alá tartoztak: nem volt a városokban 7 Nagy Lajos: Budapest története 1686-1790. In Kubinyi András (szerk.): Budapest története a török kiűzésétől a márciusi forradalomig. Budapest, 1975, /Budapest története 111. Főszerk.: Gerevich László/, 128-131. o. 8 Somkuti Éva: Újratelepedés Székesfehérvárra 1688 után. In Farkas Gábor (szerk.): Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. Székesfehérvár, 1989, 57-61. o.; Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása. 1688-1740. In Farkas Gábor (szerk.): Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. Székesfehérvár, 1972, 8-10. o. v Esztergom török alóli felszabadulását követő történelmére a mai napig alapvető Villányi Sza- niszló: Három évtized Esztergom-megye és város múltjából (1684-1714). Esztergom, 1892, 25- 27. o. Sajnos azonban igen keveset lehet tudni a visszafoglalt város történetének kezdeti szakaszáról, különösen a fennmaradt források csekély száma és hozzáférhetőségük korlátozott volta miatt. Ezt a hiátust igyekszik pótolni a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár a város első fennmaradt tanácsülési jegyzőkönyvi rcgesztáinak publikálásával, amely számos új adalékot hozhat Esztergom török alóli felszabadulását követő időszakának feltárásához. A tanácsülési jegyzőkönyvi adatok valóban azt látszanak alátámasztani, hogy a város vezető testületé, a tanács tagjai 1706-ig főként magyarok voltak, a kurucoktól történt visszafoglalás után pedig főként németek. Ugyanakkor jelzésértékű, hogy 1707 májusában közel 70 magyar polgár tért vissza Esztergomba és tett esküt a Habsburg-uralkodónak. Lásd e kötetben Szakács Anita: Esztergom város tanácsülési jegyzőkönyvei, nr. 86. (II. 18—20.). Lásd még Tóth Krisztina tanulmányát ugyanitt. 10 Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) IV. 1019. Buda Szabad Királyi Főváros Levéltára (a továbbiakban: Buda Sz. Kir. Főv. Lt.), Történeti értékű iratok No. 3.; Kenyeres István: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevelekig. In Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv I. Budapest, 2006, 160. o. 50
