Várospolitika és közigazgatás - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 21. (Esztergom, 2011)

VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS - Oross András: Kamarai és katonai igazgatás Esztergomban a 17–18. század fordulóján

KAMARAI ÉS KATONAI IGAZGATÁS ESZTERGOMBAN A 17-18. SZÁZAD FORDULÓJÁN

sőbbi inspektor, Johann Stephan Werlein-féle, Esztergomra vonatkozó észrevételeket részletesen ismertette,1 * 3 ezért jelen összefoglalásban csak egyes részek hangsúlyozása érdemes.

Az Esztergomban és az 1685 nyarán visszafoglalt Érsekújváron bevezetett rendelkezések jelentették ugyanis az alapját a későbbi intézkedéseknek. Sarkalatos eleme volt a jelentéseknek a kisebb földesúri haszonvételek kérdésének, valamint a katonaság és a kamara viszonyának szabályozása. Mivel a szeszmérés és a húsvágás joga kizárólag a császárt illeti, ezért a várparancsnokoknak meg kell tiltani az abban való részvételt, az erről való „lemondásért” cserébe viszont a kapitány a kamarától meghatározott összegű fizetségben részesült (a forrásokban: Adiuta vagy Tafelgeld megfogalmazással) - szóltak a jelentés első megállapításai. Hasonlóképpen jövedelmet kellett beszedni a halászat bérbeadásából, a malmok hasznából, a telkek kiosztásából, a hidak használatából, a sókereskedelemből. Az Udvari Kamara a fenti előterjesztésekre a következő megvalósítandó irányelveket adta ki: a szőlőtermesztésből származó bort a katonaság számára kell kimérni és kamarai kezelésbe kell venni, akárcsak a vágást és húsmérést. Az élelmezési igazgató szervezze meg a bormérés és a húsvágás felügyeletét is, rendeljen ki egy-egy illetékes tisztet. Az Udvari Kamara megszabta továbbá, hogy a kamarai gazdálkodáshoz szükséges szőlőket, szántókat és egyéb földeket ne engedjék át senki másnak. A városok belső életével kapcsolatban kiadták, hogy a polgárjogot elnyertek minden esetben fizessenek. Helyeselték, hogy a magánőrlések helyett inkább kamarai tulajdonban lévő malmokat működtessenek, hiszen azok haszna is a kincstárat gyarapítja majd. Már ekkor megfogalmazták, hogy minél előbb érdemes lenne Esztergomban rév- és harmincadhivatalt felállítani, hiszen a nagy mértékű marhakereskedelemből komoly jövedelmekre lehet számítani. Zárásként mind a halászat bérbeadását, mind a sókereskedelem monopolizálását támogatták. Utóbbi esetében külön további rendelkezések is születtek, úgy, mint az osztrák és magyar só forgalomba hozatalának módjaival, vagy az azzal való kereskedés lehetőségeivel kapcsolatban. Megjegyzendő, hogy a sókereskedelem igazgatása az 1680-1690-es években az irányelvektől teljesen más irányt vett, így az utóbbiakból alig valósult meg valami.4 A kamarai gazdálkodás kiteljesítése céljából az Udvari Kamara 1685. november 3-án Johann Stephan Werlein érsekújvári élelmezési igazgatót kinevezte az Esztergom

1 Hegedűs: i. m. 181-191. o.

4 Uo. 186-187. o. A sókereskedelemre lásd Sinkovics István: Esterházy Pál nádor és az erdélyiek

kereskedelmi társasága. Budapest, 1937; Szakály Ferenc: Oppenheimer Sámuel működése, különös tekintettel magyarországi kihatásaira. Budapest, 1971, /Magyar-zsidó oklevéltár XIV./ 31- 78. o.

31