Várospolitika és közigazgatás - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 21. (Esztergom, 2011)
VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS - H. Németh István: Régi-új szabad királyi városok: várospolitika az újszerzeményi területeken a 17–18. század fordulóján
RÉGI-ÚJ SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK: VÁROSPOLITIKA AZ ÚJSZERZEMÉNYI... gyarapította az illeték, amit be kellett fizetni. Az újszerzeményi városok esetében ez különlegesen nagy összegre rúgott, hiszen ekkor még nincs kialakult, rögzült ingatlanállomány, illetve az ingatlanok tulajdonosainak személye igen sűrűn cserélődött a kialakulatlan viszonyok miatt. Buda esetében hét év alatt több mint 15 ezer forint bevétele származott ebből az adminisztrációnak! A kamarai adminisztráció tehát a fentiek miatt az újszerzeményi városok mindegyikében elrendelte a telekkönyv felállítását és vezetését, jóllehet erre ténylegesen csak több évvel később került sor. Ugyanis még 1703-ban is azt kifogásolta az adminisztráció, hogy Esztergomban és Fehérváron még mindig nem vezették be a telekkönyveket.20 Ennek egyik legjellemzőbb eleme az volt, hogy a városi gazdálkodás egyes ágait az államigazgatás igyekezett minél jobban szétválasztani, az egyes ügyköröket külön kezelni, az e feladatokat ellátó személyeket a tanácstól függetlenné tenni, és mindegyiktől külön-külön vezetett, szigorúan ellenőrzött számadásokat követelni. Ennek érdekében a budai kamarai adminisztráció alá tartozó városok mindegyikében olyan tisztségeket vezettek be, és a tiszteket ellátó hivatalnokokat olyan utasításokkal látták el, amelyek a szakszerűbb, modem igazgatási elveknek feleltek meg. Ennek szellemében bevezették a fökamarási tisztséget; a főkamarás alá tartoztak az egyes jövedelmeket kezelő tisztviselők, valamint a kamarások.21 A város birtokainak gazdálkodását pedig nem oly módon oldották meg, mint a szabad királyi városokban, ahol az egyes tanácsosok voltak a városok birtokainak gondozói, hanem külön városgazda kezelte az ilyen jövedelmeket. Igaz, eleinte nem sok dolga volt, hiszen a városok birtokait a kamara birtokolta. A városgazda (Stadtwirt, oeconomus) tisztségének bevezetését a magyarországi szabad királyi városokban csupán a 18. század negyvenes éveiben sikerült általánossá tenni, éppen azért, hogy a tanácsosok által elkövetett visszaéléseket megszüntessék.22 23 Ez alól Debrecen például kivétel, mivel ott már 1699-ben külön városgazdát választottak.21 Ezzel szemben Budán már a város önkormányzatának felállítását követő években van adat arra, hogy ez a tisztség létezett, sőt, 1694-ben az adminisztráció 20 Nagy István: Buda adóterhei... 63. o.; Bónis: i. m. 31-34. o.; Babies: i. m. 69. o. 21 Kovács: A kamarai adminisztráció... 44. o.; Nagy István: Buda város gazdálkodása... 68., 125. o.; Nagy Lajos: Buda polgársága a XVII. század végén. In Tanulmányok Budapest múltjából. Budapest, 1966, 27-57., 38. o. 22 Sopron esetében is csak 1716-ban kezdték el sürgetni e tisztség létrehozását. MOL A 20 (Litt, cam. Hung.) 1716. No. 29. 23 Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740-1780 között. A bécsi udvari kamarai levéltár iratai alapján. Századok 100. (1966) 27-61., 287-328., 40-41. o.; Uő: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában. Budapest, 1972, 48. o.; Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig. Debrecen, 1969, /A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12./, 54. o.; Rácz István: Debrecen város tanácsának 1785. évi összeírása. Forrástanulmány. In A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980. Debrecen, 1982, 151-161., 159. o. 21
